Űrtávcsövek és földi teleszkópok időről időre bizonyítják, van mit még tanulnunk a bennünket körülvevő világegyetemről.

Alighanem a kárpátaljai magyarság nyerhetne a legtöbbet a kettős állampolgárság kiterjesztéséből, de egy esetleges budapesti törvénymódosításból éppen ők érzékelnék a legkevesebbet.

Fémből vagy gyöngyből legyen? Horgolt, villogós, cipzáras vagy matricás kivitelben? Tűzzománcolt, esetleg batikolt? Petőfi-fényképes vagy Pepsi mintás?

Megítélésem szerint tehát a polgári alkotmányosság magyar története a különféle, önmagukban is erős tartalmak egymás hatását felerősítő erejével indult. A tartalmak azóta is élnek, politikai kultúránk szerves részei.

Egyik kritikusomnak az „ablakaim”, mint írta, amelyeken át a történelemre és az emberi történetekre nézek, a reneszánsz festő Leon Battista Alberti módszerét juttatják eszébe, s idézi a festő-teoretikust: „Mindenekelőtt oda, ahová festenem kell, rajzolok egy derékszögű négyszöget, amelyet úgy tekintek, mint egy nyitott ablakot, amelyen keresztül szemlélem, amit oda fogok festeni.