Otthon

Leküldtük az itókát, a hriatót, ezt a szalonnapörccel megemelt forró pálinkát, mely oly jónak bizonyult, hogy gyorsan kérnünk is kellett még egy-egy pohárkát belőle.

Tűzhalálról álmodó roma kislány

"Álmomban láttam a testemet a kőre kiterítve.

Államregény

Nem példátlan dolog ez, elég csak az angol zoológus, Gerald Durrell regényeire gondolni. Csányi saját életéből merített Bukfenc- és Jeromos-történetei valami hasonló műfajt képviselnek, de most A bábosokban új terepen mozog: tisztán fikciós történetet mond el.

Mai csalás, ősi trükk

Gratulálunk, Ön nyert! Lottósorsoláson, lóversenyen vagy bármilyen játékon, amin részt sem vett. Nincs másra szükség, csak küldje el bankszámlaadatait, és postafordultával megkapja a pénzt.

Képek a földön a föld alatt

A főváros büszkesége, az ódon földalatti is várja az élményekre éheseket. Megállóiban zenészek, csepűrágók és egyéb kultúrharcosok küzdenek a figyelmünkért és szeretetünkért. NolBlog

 

Portugál Wallenbergek

Magyarország német megszállása és a nyilas rémuralom idején két portugál diplomata közel ezer ember életét mentette meg a biztos pusztulástól, köztük volt Tom Lantos későbbi apósa, a budapesti zsidó hitközség prominense, Tillemann Sebestyén, a csepeli gyáróriás tulajdonosa, Weiss Manfréd és az akkor tizenéves Gábor Zsa-Zsa, családjaikkal együtt.

A Budapesten 1944-ben szolgáló portugál diplomaták embermentő tevékenysége korántsem előzmény nélküli. Négy évvel korábban, a bordeaux-i portugál konzul, Sousa Mendes több tízezer ember életét mentette meg. Mindvégig saját szakállára, a regnáló portugál hatalom ellenében cselekedett. A negyvenes évek elején is még "Heil Hitler!"-rel köszönő Oliveira Salazar diktátor ugyanis csak kényszeredetten fogadta be a menekülőket - bár jelenlétüket alapvetően tolerálta. Ismert kitétele volt: "Nincs vízum a zsidóknak!"

A német fasizmus hatalomra jutásával, majd a spanyol polgárháború után, mind több zsidó és baloldali menekült keresett és talált menedéket Franciaországban. Az ország német megszállását követően azonban életüket közvetlen veszély fenyegette. A bordeaux-i portugál konzul azonban az Európa száműzöttjeivé és kitaszítottjaivá váltak segítségére sietett. Sousa Mendes több tízezer portugál beutazóvízumot adott ki - ennek birtokában Európa országai könynyebben adtak átutazóvízumot a menekülteknek -, megmentve ezzel védencei életét. A negyvenes évek elején már százezer menekült volt Portugáliában, harmaduk éppen a diplomata révén. Sousa Mendest azonban nemcsak visszahívták, hanem lefokozták, bíróság elé citálták, ügyvédi praxisát pedig megvonták. - Bizonyos helyzetekben a lelkiismeret fontosabb, mint a diplomáciai etikett - mondta a felelősségét firtató bírósági tárgyaláson. Mendes megalázva, névtelenül, vagyonától megfosztva halt meg. Viszont neki köszönheti megmenekülését többek között Habsburg Ottó és családja, Antoine de Saint-Exupéry, René Clair, Jean Renoir, Franz Werfel vagy éppen Josephine Baker.

Négy évvel Sousa Mendes tevékenysége után két portugál diplomata immár Magyarországon szembesült a nácizmus borzalmaival. Sampayo Garrido és Teixeira Branquinho 1944 márciusa és októbere között közel ezer magyar zsidó és politikai üldözöttet mentett meg. Az akkor öt éve budapesti nagykövetként szolgáló Carlos de Almeida Afonseca Sampaio Garrido már a német megszállás napján a lakásán helyezte el a zsidó hitközség egyik prominensét és családját. A következő hónapokban további harminc üldözöttnek nyújtott menedéket a Ritz szállóbeli rezidencián. Később a bombázások miatt a portugál követség a Gargagyörk melletti Tahy várába költözött, amely szintén menedékházként funkcionált. A Gestapo, a magyar politikai rendőrséggel karöltve rajtaütött a menedékhelyen. Mindenkit elhurcoltak, Garridót is. A diplomata azonban nem hagyta magát, s nem nyugodott, amíg ki nem szabadította a Gestapo karmaiból védenceit.

- Salazar rebellisnek és kellemetlennek tartotta Garridót, aki szerinte túlságosan is sokat engedett meg magának - írta az O Publico című portugál lap 1995-ben. Mint ahogy Bán Éva, a téma magyar kutatója fogalmaz: viszonyuk Garrido zsidómentő tevékenysége miatt egyre feszültebbé vált, noha a budapesti "néhány" ideiglenes útlevél közel sem jelentett olyan provokációt Salazarral szemben, mint Sousa Mendes tömeges vízumkiadási akciója. Ekkoriban ráadásul már biztosra volt vehető a szövetségesek győzelme a nácizmus felett, így az üldözöttek segítőjének látványos megrovása sem tett volna jót Salazarnak.

Salazar ezzel együtt már április 23-án visszahívja követét Magyarországról. Indoklása szerint az újonnan megalakuló Sztójay-kormány nem tekinthető legális politikai hatalomnak, így Portugália alacsonyabb szintre helyezi a képviseletet, a nagykövetet pedig egy ügyvivő váltja. Mindezek ellenére Garrido csak június 5-én hagyja el Magyarországot, hazájába pedig csak ősz elején érkezik meg. A közbülső időt Svájcban tölti, innen irányítja a még Magyarországon elindított mentési akciót. Viszonylag "kevés" embert tudott megmenteni, ám minden eszközt bevetett, hogy azok biztosan megmeneküljenek. Mint ahogy Bán Éva fogalmaz, Garrido bármilyen okból is volt Bernben, tudhatta, hogy ez diplomáciai karrierjének végét jelenti.

Sampayo Garrido
Sampayo Garrido

Garridónak köszönheti megmenekülését: Tillemann Sebestyén, a budapesti zsidó hitközség prominense és családja (köztük Tillemann Ágnes, Tom Lantos későbbi felesége). Weiss Manfréd és családjának huszonöt tagja, az akkor tizenéves Gábor Zsa-Zsa és egész családja. A nagykövet helyére érkezett ügyvivő, Alberto Carlos de Lis-Teixeira Branquinho hamar rájött, hogy az adott helyzetben - ismerte az ún. Auschwitz-jegyzőkönyvet - sürgős lépésekre van szükség a végveszélyben levő magyar zsidóság megmentésére.

Branquinho hivatalosan is engedélyt kért Salazartól, hogy a svéd példát követve ideiglenes útleveleket adhasson ki, és diplomáciai menedéket nyújthasson az üldözötteknek. - Salazar hangsúlyozottan csak úgy hagyta jóvá az útlevelek kiadatását, hogy számuk a lehető legkevesebb legyen - írja Bán Éva. A portugál miniszterelnök folyvást hangoztatta: ne lépjék túl az ésszerű számokat, ne sértsék a német "ézékenység"-et. A szövetséges hatalmak, noha nem voltak hajlandóak tömegesen befogadni a nácizmus menekültjeit, a deportálás tényével tisztában voltak. Ezért nyomást gyakoroltak a semleges államokra, hogy diplomáciai eszközökkel nyújtsanak "in loco", azaz helyszíni védelmet. A svájci és svéd nagykövetség együtt közel ötvenezer menlevelet adott ki Budapesten.

A portugál követség nagyjából ezer magyar, döntően zsidó életét mentette meg, közülük hétszázan kaptak ideiglenes útlevelet, ezzel messze túllépve a Salazar által megállapított kvótát. Svéd példát követve az okmányt elvben azok számára állították ki, akik bizonyítani tudták, hogy rokoni szálak kötik Portugáliához vagy Brazíliához, illetve a múltban valamilyen üzleti vagy szellemi kötődésük, elkötelezettségük volt Portugáliához.

Az ideiglenes útlevelek eleinte viszonylagos védelmet nyújtottak a magyar és a német hatóságokkal szemben: megvédhettek a deportálásoktól. Szálasi hatalomra jutásával azonban a helyzet drámaian megváltozott. Branquinho beszámolójából tudjuk, hogy Szálasi emberei a portugál útleveleket széttépték, Wallenbergnek is több ízben a deportáló vagonokból kellett kimenekítenie a svéd védetteket.

Branquinho hétszáz portugál ideiglenes útlevéllel rendelkező védencéről az Újpest rakpart 5. szám alatti védett házban gondoskodott, amíg tudott. 1944. október végén hívják vissza Portugáliába. Az általa megsegítettek többsége megmenekült.

- A kilencvenes évek közepén derült fény Sampayo Garrido és Teixeira Branquinho embermentő tevékenységére, Bán Éva és Antonio Louca kutatásai nyomán - mondja dr. Francisco Henriques da Silva, magyarországi portugál nagykövet. A háború idején Portugáliában menekültek történetének számos vetülete azonban mai napig nem ismert.

Teixeira Branquinho
Teixeira Branquinho

Az izraeli Yad Vashem már 1966-ban kitüntette a Salazar-rezsimben meghurcolt Sousa Mendest. Portugáliában azonban csak több mint tíz évvel a diktatúra bukása után, 1988-ban rehabilitálták, gyermekei és a nemzetközi zsidó szervezetek nyomására.

A közel ezer magyar zsidó életét megmentő két portugál diplomatát 1995-ben posztumusz tüntette ki Göncz Árpád, köztársasági elnök. Történetük részletei azonban a mai napig nem ismert a nagy nyilvánosság előtt. A Magyar Zsidó Múzeum a portugál nagykövetséggel karöltve elsőként tárja a magyar közönség elé Sampayo Garrido és Teixeira Branquinho mindeddig ismeretlen történetét - mondja Faragó Vera, a kiállítás megálmodója. A tárlat kuriózumai az 1940 és 1941-ben Lisszabonban a menekültek hétköznapjairól készült megrendítő pillanatfelvételek.

A Megmentett életek: portugál diplomaták Budapesten, 1944 című, kiállítás június 10-én nyílt meg a Magyar Zsidó Múzeumban.

Hajóra várva Portugáliában
Hajóra várva Portugáliában
Top cikkek
Érdemes elolvasni
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.