Nagyságtól függetlenül

Passzív ház Angyalföldön: ennyit a rezsiről

Alig kétezer forint a fűtési költség havonta, ráadásul az idei évre ezt is átvállalta az önkormányzat. Angyalföldön néhány napja adták át a régióban is egyedülálló passzív bérházat, amelynek első lakói már be is költözhettek.

Facebook
kiállítás
Elfelejtett bécsi magyarok
Csordás Lajos

A Hagenbundról, a XX. század eleji osztrák önmenedzselő művészszervezetről itthon alig tudunk valamit, habár jeles magyar tagjai is voltak. A Belvedere palota nagy Hagenbund-kiállításához kapcsolódóan most a bécsi Collegium Hungaricum külön tárlatot szentelt a magyar vonatkozásoknak.

Kövesházi Kalmár Elza igazi felfedezés. Ötödmagával, de most végre kiemelt szereplőként láthatjuk A Hagenbund magyarjai című kiállításon a Collegium Hungaricumban (CH). A kemény szüfrazsett Bécsben kétkezi szobrászként tevékenykedett a XX. század elején, és bizony saját kezével olyan asszonyi vágyakozást faragott a márványba, hogy 1908-ban a Ferenc József tiszteletére rendezett az évi Hagenbund-kiállításon közvetlenül a császár mellszobra mellé helyezték e munkáját. Később art deco tánc- és sportszobrokat készített – ezek képviselik őt a kiállításon most is. Élt Párizsban és Firenzében, de 1920-ban végleg hazatért Budapestre, ahol azonban nem tudta fenntartani magát művészetéből, így végül ortopédcipő-készítőként fejezte be pályafutását.

No és itt van Simay Imre és az ő majomszobrai. A XX. század elején Bécsben hatalmas sikere volt rajzolt és szoborba formázott majomfiguráival, amelyek mindig emberi gesztusokat tükröztek vissza – ezekből láthatunk a CH kiállításán is. Mi lett Simayval? 1910-ben ő is hazajött, és az Iparművészeti Iskola tanáraként szépen elfelejtődött. Pedig korábban még vezetőségi tagja is volt a Hagenbundnak.

Akárcsak Mayer-Marton György, aki viszont a húszas–harmincas években élt Bécsben, és 1937–1938-ban alelnöke is volt a szervezetnek. Aztán Londonba távozott, ahol munkáinak jó része megsemmisült. Amit most a kiállításon látunk tőle, rézkarcokat, tusrajzokat, kínai hangulatú akvarelleket, azok főleg Bécsben maradtak fenn. Leginkább Peter Chrastek magángyűjteményében, aki évtizedek óta szenvedélyesen gyűjti, népszerűsíti a hagenbundosokat. A kiállítás gerince az ő gyűjteményére épül. A remek rendezés érdeme pedig Bajkay Éva művészettörténészé.

A Hangenbund hasonlóan fontos szervezete volt a XX. századi osztrák művészet első évtizedeinek, mint a máig emlegetett Secession, de sokkal befogadóbb. Még nőket is felvett, igaz, kezdetben csak rendkívüli tagnak. Abból a célból működött 1900 és 1938 között, hogy tagjait az évente megrendezett négy kiállítással ismertté tegye a közönség előtt, valamint hogy európai kapcsolathálózatának kiépítésével segítse követni a művészet gyors változásait, új irányzatait. Maga nem tört új utat, de követte az újat. Bécsben az elmúlt hónapokban hatalmas kiállítás elevenítette fel történetét a Belvedere múzeumban, és ehhez kapcsolódik a magyar kultúrközpont tárlata a Hagenbund magyar vonatkozásaiból, mely áprilistól Győrben is látható lesz.

A kutatás eddigi eredményei szerint huszonöt magyar szerepelt a szervezet történetében. Legtöbbjük meghívottként vett részt egy-egy alkalommal a Hagenbund valamelyik kiállításán, mint Derkovits Gyula, Vaszary János, Scheiber Hugó vagy a magyar Kéve egyesület művészei. Rendes tagok csak hatan voltak. Kövesházi Kalmár Elzán, Simay Imrén és Mayer-Marton Györgyön kívül Lesznai Anna költő, grafikus és férje, Gergely Tibor festőművész, valamint Ferenczy Béni Kossuth-díjas magyar szobrász, éremművész, grafikus.

Ők is a húszas–harmincas években éltek Bécsben. Lesznaiék innen jártak nyaranta „haza” Körtvélyesre, majd távoztak a harmincas évek végén Amerikába, Ferenczy pedig ugyanakkor Budapestre. Lesznaitól a bécsi állatkert ihletésében készült, keletiesen dús mintázatú rajzokat látunk, Gergelytől a francia vadak stílusában ihletődött, meglehetősen egyszerű festményeket, Ferenczytől pedig klasszicizálóan tiszta plasztikákat, néhány érmet, szobrot. Köztük egy Schiele-plakettet, amellyel kapcsolatban jó tudni, hogy Ferenczy készítette a nagy osztrák festő síremlékét is.

A Hagenbundról, a XX. század eleji osztrák önmenedzselő művészszervezetről itthon alig tudunk valamit, habár jeles magyar tagjai is voltak. A Belvedere palota nagy Hagenbund-kiállításához kapcsolódóan most a bécsi Collegium Hungaricum külön tárlatot szentelt a magyar vonatkozásoknak.

Kövesházi Kalmár Elza igazi felfedezés. Ötödmagával, de most végre kiemelt szereplőként láthatjuk A Hagenbund magyarjai című kiállításon a Collegium Hungaricumban (CH). A kemény szüfrazsett Bécsben kétkezi szobrászként tevékenykedett a XX. század elején, és bizony saját kezével olyan asszonyi vágyakozást faragott a márványba, hogy 1908-ban a Ferenc József tiszteletére rendezett az évi Hagenbund-kiállításon közvetlenül a császár mellszobra mellé helyezték e munkáját. Később art deco tánc- és sportszobrokat készített – ezek képviselik őt a kiállításon most is. Élt Párizsban és Firenzében, de 1920-ban végleg hazatért Budapestre, ahol azonban nem tudta fenntartani magát művészetéből, így végül ortopédcipő-készítőként fejezte be pályafutását.

No és itt van Simay Imre és az ő majomszobrai. A XX. század elején Bécsben hatalmas sikere volt rajzolt és szoborba formázott majomfiguráival, amelyek mindig emberi gesztusokat tükröztek vissza – ezekből láthatunk a CH kiállításán is. Mi lett Simayval? 1910-ben ő is hazajött, és az Iparművészeti Iskola tanáraként szépen elfelejtődött. Pedig korábban még vezetőségi tagja is volt a Hagenbundnak.

Akárcsak Mayer-Marton György, aki viszont a húszas–harmincas években élt Bécsben, és 1937–1938-ban alelnöke is volt a szervezetnek. Aztán Londonba távozott, ahol munkáinak jó része megsemmisült. Amit most a kiállításon látunk tőle, rézkarcokat, tusrajzokat, kínai hangulatú akvarelleket, azok főleg Bécsben maradtak fenn. Leginkább Peter Chrastek magángyűjteményében, aki évtizedek óta szenvedélyesen gyűjti, népszerűsíti a hagenbundosokat. A kiállítás gerince az ő gyűjteményére épül. A remek rendezés érdeme pedig Bajkay Éva művészettörténészé.

A Hangenbund hasonlóan fontos szervezete volt a XX. századi osztrák művészet első évtizedeinek, mint a máig emlegetett Secession, de sokkal befogadóbb. Még nőket is felvett, igaz, kezdetben csak rendkívüli tagnak. Abból a célból működött 1900 és 1938 között, hogy tagjait az évente megrendezett négy kiállítással ismertté tegye a közönség előtt, valamint hogy európai kapcsolathálózatának kiépítésével segítse követni a művészet gyors változásait, új irányzatait. Maga nem tört új utat, de követte az újat. Bécsben az elmúlt hónapokban hatalmas kiállítás elevenítette fel történetét a Belvedere múzeumban, és ehhez kapcsolódik a magyar kultúrközpont tárlata a Hagenbund magyar vonatkozásaiból, mely áprilistól Győrben is látható lesz.

A kutatás eddigi eredményei szerint huszonöt magyar szerepelt a szervezet történetében. Legtöbbjük meghívottként vett részt egy-egy alkalommal a Hagenbund valamelyik kiállításán, mint Derkovits Gyula, Vaszary János, Scheiber Hugó vagy a magyar Kéve egyesület művészei. Rendes tagok csak hatan voltak. Kövesházi Kalmár Elzán, Simay Imrén és Mayer-Marton Györgyön kívül Lesznai Anna költő, grafikus és férje, Gergely Tibor festőművész, valamint Ferenczy Béni Kossuth-díjas magyar szobrász, éremművész, grafikus.

Ők is a húszas–harmincas években éltek Bécsben. Lesznaiék innen jártak nyaranta „haza” Körtvélyesre, majd távoztak a harmincas évek végén Amerikába, Ferenczy pedig ugyanakkor Budapestre. Lesznaitól a bécsi állatkert ihletésében készült, keletiesen dús mintázatú rajzokat látunk, Gergelytől a francia vadak stílusában ihletődött, meglehetősen egyszerű festményeket, Ferenczytől pedig klasszicizálóan tiszta plasztikákat, néhány érmet, szobrot. Köztük egy Schiele-plakettet, amellyel kapcsolatban jó tudni, hogy Ferenczy készítette a nagy osztrák festő síremlékét is.

Olvassa tovább a cikket!
Érdemes elolvasni