passió

Már Jézus Krisztus is felmondott Magyarpolányban

Az önkormányzat nem adja oda a közterületet annak az egyesületnek, mely 15 éve játssza az adott közösségre írt passiót. A polgármester új művet iratott, a Jézust alakító színész pedig ezek után egyikben sem lép fel.

 
 
Facebook
vers
Akik szembe mennek az árral
Papp Sándor Zsigmond

A Hévíz című folyóirat szerkesztői szeretnek szembemenni a betokosodott elvekkel. Akkor kezdenek a közönségnek is tetsző lapot készíteni, amikor leáldozóban a folyóirat-kultúra. És akkor adnak ki mindebből válogatást, amikor már az antológia is kezd kissé divatjamúlttá válni.

Gyermekkori élménye Károlyi Csaba kritikusnak, hogy akárhol is járt, az idegen lakás könyvespolcain hamar felfedezte a fekete-fehér fotókkal díszített könyvgerinceket. Ami nem is csoda, hiszen ’75 és ’83 között a Szép versek antológia 90 ezer példányban kelt el. Sok minden kellett ehhez a ma már szinte értelmezhetetlen számhoz: irányított kultúrpolitika és némi sznobizmus, hogy az is a polcán tudja az év legjobb verseit, aki amúgy nem lenne vevő a költészetre.

A mai novella- és versválogatások, Károlyi tudomása szerint, már csak ezer és háromezer példányban kelnek el. Az érdeklődés csökkenése mellett ebbe az is belejátszik, hogy a hagyományos Szép verseknek és a Körképnek kihívója is akadt: a Magyar Napló kiadványai, a 2000 eleje óta megjelenő Az év versei és Az év novellái. A párhuzamos válogatások egyrészt felszámolták azt a hitet, hogy létezik egy reprezentatív gyűjtemény az évi termésből, és finoman a politikát is játszmába hozta, azt sugallva, hogy mindkét tábornak megvan a maga szerzői köre, átfedésekkel persze. A képet erdélyi, vajdasági összeállítások is árnyalták, vagy bonyolították.


Károlyi szerint kétfajta antológia létezik. Az egyik, amikor egy generáció, egy írói kör, vagy épp a kötettel még nem rendelkező fiatalok gyűlnek össze egy kiadványon belül. (Utoljára Mozdonytűz címmel jelent meg efféle gyűjtemény.)Ma már ezek is ritkábbak, hiszen a fiatalok könnyebben jutnak el a debüt kötethez, mint korábban. Ha piaci szempontból ma már nem is nagyon nyerő az antológia, azért, húzta alá Károlyi, még ma is presztízst és rangot lehet szerezni egy-egy szerepléssel, hiszen a jó névsornak mindig is kánonképző ereje lesz.

A másik típus a különféle téma köré, nemritkán üzleti megfontolásból megjelenő válogatások, amelyekkel Kőrösi P. József kísérletezett: magyar írók novelláit válogatták össze mindenféle téma körül az újságírástól ’56-ig. Vagy az Édes hazám című versválogatás, amely a szemfüles Magvetőt dicsérte, mert észrevette, hogy hirtelen igény és érdeklődés támadt a politikai tartalmú költészet iránt, s gyorsan egy kiadványba szerkesztette össze a fontosabb műveket. Vagy ahogy a Libri is teret adott a mostanában divatos műfajnak, a slamnek, három-három szerzőt bemutató antológiasorozattal.

– A folyóiratok számait egy idő után kidobják, a könyv viszont biztos, hogy felkerül a polcra – magyarázza Cserna-Szabó András, hogy miért terelték össze a Hévíz három évének és 18 számának legjobbjait. Ők a műfaji sokszínűségben bíznak, hiszen kilencven szerző öt-hat műfajban (a verstől a gasztroesszéig a novellától a helytörténeti munkáig) mutatja meg magát. Már a lappal is azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy halódó műfajokat támasztanak majd fel. Ezért sem adtak teret a kritikának, hiszen azt máshol is lehet olvasni, és csak módjával közölnek regényrészletet azért, hogy minél nagyobb teret kapjon a novella és az esszé. Azt jelenleg még nem tudják, hogy mindezt rendszeressé lehet-e tenni, mert bár a lap háttere most biztosított, ez nem az a kocsma, ahol bármivel is hosszú távon lehetne tervezni.


Jelenleg a március 12-ére tervezett nagy bemutatóra készülnek azzal a kiadvánnyal, amely már maga is szimbolikus. Hiszen Cserna-Szabó tudomása szerint ez a könyv lesz Morcsányi Géza utolsó kötete a Magvetőnél annak igazgatójaként. De már az új vezető, Nyáry Krisztián is ott lesz, hiszen ő maga is szerzője az antológiának.

S bár korábban a rangos folyóiratok kisebb-nagyobb rendszerességgel tettek közzé hasonló válogatásokat, ma már nem könnyű feléleszteni a műfajt, véli Károlyi. De talán nem is nehéz: a tervek szerint karácsony tájékán, a Libri gondozásában megjelenő Holmi-antológia az év egyik nagy durranása lehet. A háromkötetes gyűjtemény első kötete 25 évnyi szépirodalomból válogatna, a jövőre érkező második az esszéknek, leveleknek, tanulmányoknak és naplóknak adna helyet, a harmadik pedig a kritikákból szemezget majd.

A Hévíz című folyóirat szerkesztői szeretnek szembemenni a betokosodott elvekkel. Akkor kezdenek a közönségnek is tetsző lapot készíteni, amikor leáldozóban a folyóirat-kultúra. És akkor adnak ki mindebből válogatást, amikor már az antológia is kezd kissé divatjamúlttá válni.

Gyermekkori élménye Károlyi Csaba kritikusnak, hogy akárhol is járt, az idegen lakás könyvespolcain hamar felfedezte a fekete-fehér fotókkal díszített könyvgerinceket. Ami nem is csoda, hiszen ’75 és ’83 között a Szép versek antológia 90 ezer példányban kelt el. Sok minden kellett ehhez a ma már szinte értelmezhetetlen számhoz: irányított kultúrpolitika és némi sznobizmus, hogy az is a polcán tudja az év legjobb verseit, aki amúgy nem lenne vevő a költészetre.

A mai novella- és versválogatások, Károlyi tudomása szerint, már csak ezer és háromezer példányban kelnek el. Az érdeklődés csökkenése mellett ebbe az is belejátszik, hogy a hagyományos Szép verseknek és a Körképnek kihívója is akadt: a Magyar Napló kiadványai, a 2000 eleje óta megjelenő Az év versei és Az év novellái. A párhuzamos válogatások egyrészt felszámolták azt a hitet, hogy létezik egy reprezentatív gyűjtemény az évi termésből, és finoman a politikát is játszmába hozta, azt sugallva, hogy mindkét tábornak megvan a maga szerzői köre, átfedésekkel persze. A képet erdélyi, vajdasági összeállítások is árnyalták, vagy bonyolították.


Károlyi szerint kétfajta antológia létezik. Az egyik, amikor egy generáció, egy írói kör, vagy épp a kötettel még nem rendelkező fiatalok gyűlnek össze egy kiadványon belül. (Utoljára Mozdonytűz címmel jelent meg efféle gyűjtemény.)Ma már ezek is ritkábbak, hiszen a fiatalok könnyebben jutnak el a debüt kötethez, mint korábban. Ha piaci szempontból ma már nem is nagyon nyerő az antológia, azért, húzta alá Károlyi, még ma is presztízst és rangot lehet szerezni egy-egy szerepléssel, hiszen a jó névsornak mindig is kánonképző ereje lesz.

A másik típus a különféle téma köré, nemritkán üzleti megfontolásból megjelenő válogatások, amelyekkel Kőrösi P. József kísérletezett: magyar írók novelláit válogatták össze mindenféle téma körül az újságírástól ’56-ig. Vagy az Édes hazám című versválogatás, amely a szemfüles Magvetőt dicsérte, mert észrevette, hogy hirtelen igény és érdeklődés támadt a politikai tartalmú költészet iránt, s gyorsan egy kiadványba szerkesztette össze a fontosabb műveket. Vagy ahogy a Libri is teret adott a mostanában divatos műfajnak, a slamnek, három-három szerzőt bemutató antológiasorozattal.

– A folyóiratok számait egy idő után kidobják, a könyv viszont biztos, hogy felkerül a polcra – magyarázza Cserna-Szabó András, hogy miért terelték össze a Hévíz három évének és 18 számának legjobbjait. Ők a műfaji sokszínűségben bíznak, hiszen kilencven szerző öt-hat műfajban (a verstől a gasztroesszéig a novellától a helytörténeti munkáig) mutatja meg magát. Már a lappal is azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy halódó műfajokat támasztanak majd fel. Ezért sem adtak teret a kritikának, hiszen azt máshol is lehet olvasni, és csak módjával közölnek regényrészletet azért, hogy minél nagyobb teret kapjon a novella és az esszé. Azt jelenleg még nem tudják, hogy mindezt rendszeressé lehet-e tenni, mert bár a lap háttere most biztosított, ez nem az a kocsma, ahol bármivel is hosszú távon lehetne tervezni.


Jelenleg a március 12-ére tervezett nagy bemutatóra készülnek azzal a kiadvánnyal, amely már maga is szimbolikus. Hiszen Cserna-Szabó tudomása szerint ez a könyv lesz Morcsányi Géza utolsó kötete a Magvetőnél annak igazgatójaként. De már az új vezető, Nyáry Krisztián is ott lesz, hiszen ő maga is szerzője az antológiának.

S bár korábban a rangos folyóiratok kisebb-nagyobb rendszerességgel tettek közzé hasonló válogatásokat, ma már nem könnyű feléleszteni a műfajt, véli Károlyi. De talán nem is nehéz: a tervek szerint karácsony tájékán, a Libri gondozásában megjelenő Holmi-antológia az év egyik nagy durranása lehet. A háromkötetes gyűjtemény első kötete 25 évnyi szépirodalomból válogatna, a jövőre érkező második az esszéknek, leveleknek, tanulmányoknak és naplóknak adna helyet, a harmadik pedig a kritikákból szemezget majd.

Olvassa tovább a cikket!
Érdemes elolvasni