Árrobbanást hozott a csok Budapesten és ez még csak a kezdet

Drasztikusan nőtt azok száma, akik a következő egy évben biztosan lakást építenének vagy vásárolnának, a telekárak emelkedése a várakozások szerint a fővárosban akár két számjegyű is lehet. Mindez jórészt az új lakástámogatási rendszer hatása – amiből elsősorban a budapestiek profitálnak majd.

 
 
arcok
Egyre nagyobb befolyást szerzett, most önszántából töri meg karrierjét
Palugyai István

Multinacionális cégeknél manapság nem szokott húsz évig kitartani a szék egy vezető alatt. Különösen, ha az illető nő, ami a nemzetközi vállalatok felső szintjein amúgy is ritkaság. Szabó Eszter alatt kitartott. A (nem csak nők előtt) mintaértékű karriert, amelynek során 1996 óta folyamatosan egyre nagyobb befolyást szerzett a munkahelyén, ráadásul most önszántából töri meg, hogy kihívásokat keressen. Mint mondja, a csúcson kell abbahagyni.

A történetnek vannak tanulságai, jó rájuk figyelni. Minden receptjét persze nem könnyű átvenni, hiszen nem jut mindenkinek többgenerációs értelmiségi család, görög katolikus pap, kántortanító és tábornok felmenőkkel. Ez sok dolgot meghatározott, egy időben megnehezített, majd utóbb megkönnyített. Ám az adott pillanatban való aktív cselekvés, a kapcsolati hálók kiépítésének képessége és az azokban való sikeres játszmák lefolytatása már egyéni adottságok kérdése.

A sztori igazából egy a rendszerváltozás tájékán zajlott összejövetelen kezdődött, amelyre Esztert baráti meghívás vitte. Antallékat már megválasztották, de a kormány még nem állt fel. A későbbi belügyminiszter, Horváth Balázs női sajtófőnököt keresett, és a közös ismerősök Esztert ajánlották mint megfelelő hátterű, képzett és jól kommunikáló hölgyet. A Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolán végzett tanulmányai, majd a Közgázon szerzett diplomája, valamint angolnyelv-tudása is jó ajánlólevél volt.

A felkérés váratlanul érte, gondolkodási időt kért, de a következő találkozón már igent mondott. Egy papírt vitt magával, amelyre leírta, mi szól a döntése mellett és mi ellene. Öt évvel később, távozásakor átnézte: minden bejött.
Vezetéselméletet, PR-t és marketinget már tanult, de korábbi munkahelyein, a HungarHotelsnél, majd egy százfős számítástechnikai cégnél nem ilyesmikkel kellett foglalkoznia. Megjelenése minden szempontból új színt hozott a korábban férfi-klubként működő tárcánál. Egy tábornok később elmesélte neki: amikor meglátta az elegáns fiatal nőt fesztelenül beszélgetni a miniszterrel, akkor jött rá, hogy megtörtént a rendszerváltás.

A miniszter közvetlen munkatársa lett, köztisztviselőként, nem politikai megbízottként. Alig szokta meg a szerepét, már új főnöke volt, hiszen a taxisblokád után Boross Péter került a tárca élére. Legnagyobb akkori dobásának az állami ünnepek megszervezését tartja. A korábban gazdátlan területet 1991-ben három hét alatt átszabta, és több tárca munkáját összehangolva új rituálét szabott az összes ilyen napnak. Neki volt köszönhető még 1990 végén a tárca vezetőinek informatikai rendszere is. Internet még nem volt, de reggelente minden főnök megkapta a legfontosabb híreket, és online tájékozódhatott, mi történik a minisztériumban.

Antall halála után Boross kormányfővé avanzsált, s bár Szabó Eszter a helyén maradt, a miniszterelnöki hivatalba is kinevezték. Reggelente részt vett a kormányfő ötfős stábülésein, és úgy emlékszik, ebben az időben ő vezette az addigra kiépült legütősebb minisztériumi kommunikációs csapatot. „A számos erőtér sok játékosa között úgy mozogni, hogy a mozgó jégtáblák közti ugrálás közben ne essünk bele a hideg vízbe, nagyon kemény munka volt, de a tapasztalat aranyat ért később, a különböző régiós kormányokkal való stratégiai együttműködésben." Mint mondja, mindenkinek kötelező lenne látni, hogyan működik egy kormány. Egy kommunikációs vezetőnek pedig mindig a legbelsőbb körhöz kell tartoznia, mert ha nem így van, nagyon komoly érdekek csorbulhatnak.

A tapasztalatok megszerzésében már egy 1991 elején kapott pár hetes angol kormányzati tanulmányút is segített, amelyen sokkal többet tanulhatott a kinti vendéglátóktól, mint idehaza akárhány könyvből. A második nagy élmény a washingtoni Georgetown Egyetemen egy féléves ösztöndíj volt, amelyet már a kormányváltás után, új főnöke engedélyével fogadott el. „Ha valaki véleményem szerint előreviszi az ügyeket, lojális vagyok hozzá" – avatott be a folyamatosságot magyarázó ars poeticába. Persze az akkori helyzetet jellemzi, hogy Kuncze Gábor még több hónapos távolléte alatt is kitartott a korábbi kormányt végigszolgáló vezető mellett, aki csak Amerikából való visszatérte után távozott a tárcától.

Szabó Eszter az USA-ban valóságos elitképzőbe került, a spanyol trónörökös és biztonsági embere mellett kávézott, de a kelet-európai országok vezetői is egymásnak adták a kilincset az egyetemen előadóként. A program másik eleme, a tanulmányút során pedig a legnagyobb amerikai cégek felső vezetőivel találkozott. Testközelből ismerte meg az amerikai mentalitást, és ez akkor jött jól igazán, amikor egy ismerős jelezte, új kommunikációs vezetőt keres a General Electric (GE) Kelet-Európában.

Az új helyen első nagy dobása a Tungsram századik évfordulójának megünneplése volt. Egy év alatt kétszáz rendezvényt rittyentett az egész régióban, az üzenet nagyot szólt, s az erről szóló videóra, amelyet elküldött a mamutcég első vezetőjének, a vezérigazgató még másfél évvel későbbi budapesti látogatásán is emlékezett. Az ország legnagyobb amerikai befektetője mások mellett Eszter – és korábbi mentora, a cég 2001-ben elhunyt nagy befolyású tanácsadója, Völgyes Iván – tevékeny közreműködésével egyre több ágazattal bővítette magyarországi tevékenységét. A kilencvenes évek végén szinte évente épültek új gyárak, a világcégnél hazánk divatba jött.

A következő kampány az izzólámpa megalkotásának 120 éves évfordulójára díszkivilágítást kapott Lánchíd volt: felkapcsolását háromszázezren néztek az elsötétített Duna-partról. Az 1999-es eseményt Szabó Eszter – akkor még csak a világítási üzletág külső kapcsolatokért felelős vezetőjeként – euró­pai kereskedelmi és médiaeseménnyé növelte. „A szakmám nemcsak a tartalom kitalálásáról szól, hanem arról is, hogy miképp érem el a terv befogadóinak legalábbis semleges, jobb esetben pozitív hozzáállását. A sikerekhez úgy kellett összhangba hozni a kormányok, a civil szféra és a nagyvállalat érdekeit, hogy azokban minden érintett egyetértsen."

De Szabó Eszter ekkor már nem csak országos ügyekben gondolkodott. Úgy nevezték ki a régiónk összes GE-üzletágát összefogó kommunikációs vezetővé, hogy a regionális kereteket már előre felvázolta. Volt, hogy huszonegy ország tartozott alá a Baltikumtól Görögországig.

Négy éve létrehozta a GE első európai blogját, amely három éve európai díjat nyert. A vezetőképzés elősegítésére szervezett egy ösztöndíjat, amely a régió négy országának öt egyeteméről válogatja ki a legjobb diákokat, akik a cég felső vezetőitől tanulhatnak. Legkedvesebb gyermeke azonban az a kelet-magyarországi tehetséggondozó program, amelynek keretében eddig hétszáz középiskolás diák tanulhatott üzleti angolt és menedzsmentismereteket.

Női felső vezetőként szívesen vállalja, hogy minta a többiek előtt. Négy országból 1800 hölgy csatlakozott ahhoz az önkéntes szervezethez, amely Szabó Eszter vezetésével a nők arányának növelését segíti elő a cég vezetői posztjain. A kormányzati és a nagyvállalati kommunikáció közti legfőbb különbséget abban látja, hogy míg az előbbinél négyéves ciklusokban, az utóbbinál negyedévekben gondolkoznak – a szervezetek fenntarthatósága azonban mindkét oldal számára létkérdés.

Úgy véli, a húsz év alatt afféle katalizátorként megváltoztatta a régió és legnagyobb amerikai befektetője közötti bonyolult viszonyrendszert, amely nélkül a világcég nem az lenne és nem úgy működne hazánkban, mint ahogyan most teszi. Most mégis önszántából, bár nehéz szívvel távozik, hiszen az elmúlt két évtizedben szinte összenőtt a vállalattal. Lehet, hogy sokáig fog tartani, amíg lezárja a háta mögött hagyott korszakot, de már látja a következő kihívásait. Lehet, hogy most is kicsiben kezdi...

Multinacionális cégeknél manapság nem szokott húsz évig kitartani a szék egy vezető alatt. Különösen, ha az illető nő, ami a nemzetközi vállalatok felső szintjein amúgy is ritkaság. Szabó Eszter alatt kitartott. A (nem csak nők előtt) mintaértékű karriert, amelynek során 1996 óta folyamatosan egyre nagyobb befolyást szerzett a munkahelyén, ráadásul most önszántából töri meg, hogy kihívásokat keressen. Mint mondja, a csúcson kell abbahagyni.

A történetnek vannak tanulságai, jó rájuk figyelni. Minden receptjét persze nem könnyű átvenni, hiszen nem jut mindenkinek többgenerációs értelmiségi család, görög katolikus pap, kántortanító és tábornok felmenőkkel. Ez sok dolgot meghatározott, egy időben megnehezített, majd utóbb megkönnyített. Ám az adott pillanatban való aktív cselekvés, a kapcsolati hálók kiépítésének képessége és az azokban való sikeres játszmák lefolytatása már egyéni adottságok kérdése.

A sztori igazából egy a rendszerváltozás tájékán zajlott összejövetelen kezdődött, amelyre Esztert baráti meghívás vitte. Antallékat már megválasztották, de a kormány még nem állt fel. A későbbi belügyminiszter, Horváth Balázs női sajtófőnököt keresett, és a közös ismerősök Esztert ajánlották mint megfelelő hátterű, képzett és jól kommunikáló hölgyet. A Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolán végzett tanulmányai, majd a Közgázon szerzett diplomája, valamint angolnyelv-tudása is jó ajánlólevél volt.

A felkérés váratlanul érte, gondolkodási időt kért, de a következő találkozón már igent mondott. Egy papírt vitt magával, amelyre leírta, mi szól a döntése mellett és mi ellene. Öt évvel később, távozásakor átnézte: minden bejött.
Vezetéselméletet, PR-t és marketinget már tanult, de korábbi munkahelyein, a HungarHotelsnél, majd egy százfős számítástechnikai cégnél nem ilyesmikkel kellett foglalkoznia. Megjelenése minden szempontból új színt hozott a korábban férfi-klubként működő tárcánál. Egy tábornok később elmesélte neki: amikor meglátta az elegáns fiatal nőt fesztelenül beszélgetni a miniszterrel, akkor jött rá, hogy megtörtént a rendszerváltás.

A miniszter közvetlen munkatársa lett, köztisztviselőként, nem politikai megbízottként. Alig szokta meg a szerepét, már új főnöke volt, hiszen a taxisblokád után Boross Péter került a tárca élére. Legnagyobb akkori dobásának az állami ünnepek megszervezését tartja. A korábban gazdátlan területet 1991-ben három hét alatt átszabta, és több tárca munkáját összehangolva új rituálét szabott az összes ilyen napnak. Neki volt köszönhető még 1990 végén a tárca vezetőinek informatikai rendszere is. Internet még nem volt, de reggelente minden főnök megkapta a legfontosabb híreket, és online tájékozódhatott, mi történik a minisztériumban.

Antall halála után Boross kormányfővé avanzsált, s bár Szabó Eszter a helyén maradt, a miniszterelnöki hivatalba is kinevezték. Reggelente részt vett a kormányfő ötfős stábülésein, és úgy emlékszik, ebben az időben ő vezette az addigra kiépült legütősebb minisztériumi kommunikációs csapatot. „A számos erőtér sok játékosa között úgy mozogni, hogy a mozgó jégtáblák közti ugrálás közben ne essünk bele a hideg vízbe, nagyon kemény munka volt, de a tapasztalat aranyat ért később, a különböző régiós kormányokkal való stratégiai együttműködésben." Mint mondja, mindenkinek kötelező lenne látni, hogyan működik egy kormány. Egy kommunikációs vezetőnek pedig mindig a legbelsőbb körhöz kell tartoznia, mert ha nem így van, nagyon komoly érdekek csorbulhatnak.

A tapasztalatok megszerzésében már egy 1991 elején kapott pár hetes angol kormányzati tanulmányút is segített, amelyen sokkal többet tanulhatott a kinti vendéglátóktól, mint idehaza akárhány könyvből. A második nagy élmény a washingtoni Georgetown Egyetemen egy féléves ösztöndíj volt, amelyet már a kormányváltás után, új főnöke engedélyével fogadott el. „Ha valaki véleményem szerint előreviszi az ügyeket, lojális vagyok hozzá" – avatott be a folyamatosságot magyarázó ars poeticába. Persze az akkori helyzetet jellemzi, hogy Kuncze Gábor még több hónapos távolléte alatt is kitartott a korábbi kormányt végigszolgáló vezető mellett, aki csak Amerikából való visszatérte után távozott a tárcától.

Szabó Eszter az USA-ban valóságos elitképzőbe került, a spanyol trónörökös és biztonsági embere mellett kávézott, de a kelet-európai országok vezetői is egymásnak adták a kilincset az egyetemen előadóként. A program másik eleme, a tanulmányút során pedig a legnagyobb amerikai cégek felső vezetőivel találkozott. Testközelből ismerte meg az amerikai mentalitást, és ez akkor jött jól igazán, amikor egy ismerős jelezte, új kommunikációs vezetőt keres a General Electric (GE) Kelet-Európában.

Az új helyen első nagy dobása a Tungsram századik évfordulójának megünneplése volt. Egy év alatt kétszáz rendezvényt rittyentett az egész régióban, az üzenet nagyot szólt, s az erről szóló videóra, amelyet elküldött a mamutcég első vezetőjének, a vezérigazgató még másfél évvel későbbi budapesti látogatásán is emlékezett. Az ország legnagyobb amerikai befektetője mások mellett Eszter – és korábbi mentora, a cég 2001-ben elhunyt nagy befolyású tanácsadója, Völgyes Iván – tevékeny közreműködésével egyre több ágazattal bővítette magyarországi tevékenységét. A kilencvenes évek végén szinte évente épültek új gyárak, a világcégnél hazánk divatba jött.

A következő kampány az izzólámpa megalkotásának 120 éves évfordulójára díszkivilágítást kapott Lánchíd volt: felkapcsolását háromszázezren néztek az elsötétített Duna-partról. Az 1999-es eseményt Szabó Eszter – akkor még csak a világítási üzletág külső kapcsolatokért felelős vezetőjeként – euró­pai kereskedelmi és médiaeseménnyé növelte. „A szakmám nemcsak a tartalom kitalálásáról szól, hanem arról is, hogy miképp érem el a terv befogadóinak legalábbis semleges, jobb esetben pozitív hozzáállását. A sikerekhez úgy kellett összhangba hozni a kormányok, a civil szféra és a nagyvállalat érdekeit, hogy azokban minden érintett egyetértsen."

De Szabó Eszter ekkor már nem csak országos ügyekben gondolkodott. Úgy nevezték ki a régiónk összes GE-üzletágát összefogó kommunikációs vezetővé, hogy a regionális kereteket már előre felvázolta. Volt, hogy huszonegy ország tartozott alá a Baltikumtól Görögországig.

Négy éve létrehozta a GE első európai blogját, amely három éve európai díjat nyert. A vezetőképzés elősegítésére szervezett egy ösztöndíjat, amely a régió négy országának öt egyeteméről válogatja ki a legjobb diákokat, akik a cég felső vezetőitől tanulhatnak. Legkedvesebb gyermeke azonban az a kelet-magyarországi tehetséggondozó program, amelynek keretében eddig hétszáz középiskolás diák tanulhatott üzleti angolt és menedzsmentismereteket.

Női felső vezetőként szívesen vállalja, hogy minta a többiek előtt. Négy országból 1800 hölgy csatlakozott ahhoz az önkéntes szervezethez, amely Szabó Eszter vezetésével a nők arányának növelését segíti elő a cég vezetői posztjain. A kormányzati és a nagyvállalati kommunikáció közti legfőbb különbséget abban látja, hogy míg az előbbinél négyéves ciklusokban, az utóbbinál negyedévekben gondolkoznak – a szervezetek fenntarthatósága azonban mindkét oldal számára létkérdés.

Úgy véli, a húsz év alatt afféle katalizátorként megváltoztatta a régió és legnagyobb amerikai befektetője közötti bonyolult viszonyrendszert, amely nélkül a világcég nem az lenne és nem úgy működne hazánkban, mint ahogyan most teszi. Most mégis önszántából, bár nehéz szívvel távozik, hiszen az elmúlt két évtizedben szinte összenőtt a vállalattal. Lehet, hogy sokáig fog tartani, amíg lezárja a háta mögött hagyott korszakot, de már látja a következő kihívásait. Lehet, hogy most is kicsiben kezdi...

Olvassa tovább a cikket!
Érdemes elolvasni
NOL Piactér