galéria megtekintése

Úttöröttek

7 komment


Révész Sándor

Az általam mélyen tisztelt, lapunkat időnként bölcs cikkeivel megtisztelő Trencsényi László megkérdezte a Klubrádió hallgatóit, egyetértenek-e ­azzal, hogy „több serdülőszervezet békés együttélése mellett szükség van az úttörőközösségek fennmaradására is”?

A kérdés a felvezetéssel együtt érdekes, miszerint a mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy ez a szervezet a pártállami diktatúra monopolhelyzetben lévő intézménye volt, a másikban pedig az, hogy adott sok gyereknek sok mindent, plusz még teret is pedagógiai innovációknak. Az úttörőszövetség most ünnepli a hetvenedik születésnapját, a kérdés, mely a választ is magában rejti, e hét évtized igazolására szolgál.

Épp hetven esztendeje, hogy fölszámoltak több száz gyermek- és ifjúsági szervezetet. És hamarosan a többit is. Pártból is gyerekmozgalomból is egy maradt. Nem létezhettek sem zsidó, sem keresztény cserkészcsapatok, amelyekben egykor Göncz Árpád, Sík Sándor és sok későbbi kommunista cserkészkedett. Sem a Kéthly vezette szociáldemokrata gyermekbarátok. Semmi. Az úttörőmozgalomnak egyértelmű válasza volt évtizedeken keresztül arra, szükség van-e „több serdülőszervezet békés együttélésére”: nincs. Aki gyerek, úttörő, a nem úttörő pária. Csak annak jár, ami egy gyereknek jár, aki megesküszik, hogy „gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit”, és méltó akar lenni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára. Aki nem úgy gondolja, maradjon ki mindenből, vagy hazudjon.

 

Képzeljük el, hogy Orbánéknak is módjukban állna a diktatórikus hatalomgyakorlást úgy kifejleszteni, ahogy szeretnék, és holnap betiltanák az úttörőszövetséget és minden gyerekeket szervező szervezetet az Orbánhoz hű keresztény cserkészeken kívül. Csak ők szervezhetnének táborokat és gyerekprogramokat, csak az ő égiszük alatt működhetnének gyerekközösségek. Aztán Orbánék bukása után ezek ragaszkodnának az orbánista hatalomtól kapott vagyonukhoz, mint az úttörők Csillebérchez, fölhoznák maguk mellett, mi mindent kapott tőlük az a sok gyerek, kidobnák az alapszabályukból az antiliberális krédót, és föltennék a kérdést, szükség van-e rájuk.

Ez a kérdés maga is a diktatúra logikáját követi. A fennmaradás jogához jogállamban csak jog kell. És nem az, hogy valamire általában szükség legyen. A „nincs rá szükség” csak a diktatúrában jelenti azt, hogy nem létezhet. Az emberek többsége nem olvassa el a József és testvéreit, nincs rá szüksége. De ettől még nem jut eszükbe, hogy be kellene tiltani. Akinek kell, kell, akinek nem, nem. Ha viszont Révai elvtárs mondja, hogy „nekünk erre nincs szükségünk”, az azt jelenti, hogy nem jelenhet meg.

A „kétserpenyős” logikával a diktatúra minden intézményét igazolni lehet, hisz valamennyinek volt valamilyen funkciója, melyet valahogy betöltött.

Két serpenyő akkor van – és ez nem ritka –, amikor valaminek, valakinek sajátja a pozitívum is, a negatívum is. Ami jót az úttörőszövetség adott, abban nem volt semmi, amihez az ő sajátosságai kellettek. Az mind adható bármilyen diktatúra szolgálata, kegyelme és felügyelete nélkül. Sőt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.