galéria megtekintése

Jobbról már nincs határ

15 komment


Dési András

Kedves ember. Leif-Erik Holm udvarias, barátságos stílusban beszél, de az egykori rádiós műsorvezető, ma az Alternatíva Németország (AfD) mecklenburg–elő-pomerániai listavezetője, a több mint húszszázalékos választási eredmény arca gyorsan képes populista frekvenciára váltani. Hasonlít Norbert Hoferre, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) államfőjelöltjére, aki szintén udvarias, barátságos ember. Kedves fickó, aki szintén gyorsan vált, és a nyugati kultúra, a kereszténység végét jósolja, ha Európa nem tesz végre valamit a muzulmán hódítás ellen.

Báránybőrbe bújt farkasok, drága öltönyt viselő nácik – gyakran így minősítik a sajtóban a szélsőjobboldali lózungokat szajkózó politikusokat. A náci bunkóval érdemes óvatosan bánni, bár az AfD-nek van olyan tartományi vezetője, akinek fellépése, szóhasználata az egykori NSDAP gyűléseinek hangulatát idézi.

A lényeg mégis az, hogy az AfD itt van és itt marad velünk bizony még sokáig. Jó egy év múlva bejutnak a Bundestagba, át fogják rendezni a német belpolitikai viszonyokat. A szövetségi köztársaságban korábban feltűntek újnáci-szélsőjobbos pártok, de ezek országos szinten nem rúgtak labdába, s többségük eltűnt a süllyesztőben. A bevándorlástól, a muzulmánoktól, a terrorizmustól való rettegés azonban olyan érzelmi erővel bír, olyan mély kulturális-identitásbeli félelmeket hív elő, hogy az AfD-nek nem kell tartania kedvenc témája kifáradásától.

 

Az AfD megérkezett középre. Pontosabban a közép változott meg. Jobbról nincsenek határok, eltűnnek, feloldódnak a korábbi morális sorompók. A szélsőjobbos eszmevilághoz sorolt gondolatok szalonképessé váltak a polgári világban is. Ennek középső és alsó rétegeiben egyre nő a félelemmel vegyes düh. Ahol látszólag senkit sem érdekel, hogy Németországban történelmi változást jelent a minden ágazatra kiterjedő minimálbér bevezetése. Érzelmeket, sőt dühöt nem ez, hanem a migránsok, a muzulmánok érkezése vált ki. S mindezért nem kevesen Angela Merkelt tartják felelősnek, aki egy évvel ezelőtt megnyitotta a határokat.

A pokolba kívánják a Willkommenskulturt, s miközben egy sokszínű német világban élnek és élvezettel majszolják a dönert, baromságnak tartják az integrációt. Meg a globalizációt, amely az olcsó okostelefonokat migránshullámokkal fizetteti meg. Hazafiként az el- és bezárkózásban hisznek.

Az AfD mecklenburgi sikere annak kifejezése, hogy a német társadalom nem elhanyagolható részének elege van Angela Merkelből. Elege van az apró lépésekből, a kivárásból, abból, hogy azt hallja a kancellártól: sikerül majd, megbirkózunk ezzel a problémával is. Őket Merkel tavaly szeptemberben, a határnyitással veszítette el. Szerintük Merkelnek mennie kell.

Csavarjunk még egyet a dolgon. Miközben Merkel láthatóan egyre nagyobb terhet jelent a CDU számára, szabadulni sem tudnak tőle. Kihívója sincs, aki ma megpuccsolná a kancellár-pártelnököt, az egyben politikai öngyilkosságot követ el. Mert biztosan elbukná a 2017-es Bundestag-választást. S bármennyire bizarrul hangzik, a keresztény pártoknak még mindig Merkellel van a legtöbb esélyük. A vészesen fogyó bizalmi tőkével is.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.