Gondolta-e volna-e Felsőbüki Nagy Pál, amikoron gyújtó hatású beszéddel ostorozta korának főnemességét, és szállott síkra egy magyar tudományos akadémia megalapításának szükségességének fontosságának halaszthatlansága mellett (tekintetében) ((amely beszéd hatására egy bizonyos Széchenyi gróf rongyos hatvanezer forintot ajánlott föl; röhej, egy huszad lélegeztetőkép sem jön ki belőle, és ezzel Magyarországon Nemzeti Hősnek lehet lenni; itt mindenki megőrült?! Hát álljon már meg a menet, de sovány malac vágtában!)), hogy kisvártatva, 2016 Magyarországán (álljon már meg a menet!) szinte minden és mindenki akadémikus lesz, egy akadémiaország leszünk. (Mindemellett, következmények nélküli kompabszurdisztán, persze.)
Nem csak az, hogy művészeti akadémiából is van kettő, mert kellett ám külön az ideológiailag és lambériailag képzettebbeknek is, ne rontsák a levegőt a másikok, ne mérgezzék a szellemi kutat, hanem hát minálunk mindent lehet, mit lehet!, köll! akadémiai fokon: gasztronómiai akadémiánk legalább három van (alig kevesebb, mint ahány jó éttermünk), és akadémikus, akadémiás, akadémista minden 18 éves futballista labdarúgdosó, aki már hetente formáltatja tökéletesre a legfrissebb divat szerinti frizuráját, de még csak tervezgeti a full slave tetkókat, és komoly ambíciója, hogy borostát növesszen, és második cserecsatár lehessen egy fajsúlyos, középmezőnybeli NB II-es csapatnál, havi bruttó félmillióért (plusz ez-az). És tudnánk-e vitatkozni azzal, hogy aki ezt képes összehozni, az tényleg egy zseni?! Az élet nagy professzora.
Csak azt tudnám, hol lesz vége a mi akadémiamániánknak! Puskásakadámia, grosicsakadémia, sándorakadémia, dzurjákcsöpiakadémia, szentpálakadémia, masszázsakadémia, rúdtáncakadémia, műkörömakadémia, csőcsereakadémia, akciósakadémia, rezsiakadémia, pizzaszeletakadémia, kézművesakadémia, paleoakadémia, lowcarbakadémia, kárpát-akadémia-medence.
