Vitray még nyolc-tíz éve szánta rá magát, hogy elmenjen Lengyelországba, és megkeresse anyját. Felesége beszélte rá az útra, a tévés eredetileg nem is akart menni, mert nem akarta lerombolni az "Eszterházy-kockás, kosztümös képet", amelyet az asszonyról őrzött.

"Anyám már egy másik házasságban élt, másfél éves volt az öcsém, a féltestvérem. Talán azért is mert ritkán láttam, ő volt számomra a női eszménykép. Azt hiszem, egy kicsit szerelmes is voltam belé - mondta Vitray Joshi Barathnak és a Borsnak.

A tévés abban sem bízott, hogy bármilyen nyomra bukkan, de az ottani archívum alapján végül sikerrel járt.

Mint kiderült, édesanyja 32 éves korában, 1944. március 20-án került Auschwitzba. A nő három hónappal túlélte a felszabadítást, az ottani kórházban halt meg, és 1945. március 20-án temették tömegsírba -500 másik emberrel együtt.

"Ők azok, akik túlélték, de vissza többé nem jöhettek" - mondta Vitray.