A baloldalnak közben még mindig nincs válasza rá, hogy mit kezdjünk Európával – mondta. Később ezt megtoldotta azzal, hogy a baloldal „népfóbiával" küzd. A Fidesz részéről szerinte „be volt kalkulálva az érvénytelenség", a több mint 3 millió szavazót pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem biztos, hogy a kötelező kvóta a legjobb megoldás, de biztosan van olyan megoldás, ami mindenkinek jó – jelentette ki Lakatos Júlia: jó lenne végre értelmes vitát folytatni.
Csak az a gond – vette át a szót Lakner Zoltán (ELTE Társadalomtudományi Kar) –, hogy
pillanatnyilag nem látszik az a fórum, ahol megtartható lenne az értelmes vita.
Ennek az sem kedvez különösebben, hogy a kormánypárti médiában betiltották az „érvénytelen" szó használatát. Lehet, hogy az ellenzéknek idealisztikus képe van az EU-ról, Orbán Viktor viszont játéktérként, manőverezési terepként tekint Európára.
Míg Lakatos kifogásolta, hogy a bojkottal az ellenzék demobilizálta a választókat, Lakner megjegyezte: adott helyzetben
a távolmaradás is lehet tudatos állampolgári cselekedet.
Mindenesetre tíz év óta először történt olyan politikai esemény, amely legalább alkalmas az értelmezési vitára, és nem pusztán arról szól, mekkora vereséget szenvedtek el az ellenzéki pártok.
A miniszterelnök választotta ki az eszközt, és a kritériumokat is ő alakította ki. Ezért nagyon is indokolt beszélni arról, hogy a közvélemény másfél éven át tartó, súlyos milliárdokat felemésztő megdolgozása ellenére miért nem sikerült elérnie a Fidesznek az érvényességi küszöböt – hívta fel a figyelmet Lakner Zoltán. Annak ellenére sem, hogy egyébként a magyar társadalom nagy része sajnálatos módon menekültellenes.
A 2018-as parlamenti választás főpróbájaként tekintett a népszavazásra Mráz Ágoston Sámuel (Nézőpont Intézet). A kormány – állította – politikai értelemben komoly győzelmet aratott, a fideszes „centrális erőtér megerősödött". Úgy vélte, a Jobbiknak szembesülnie kellett azzal, hogy nem ura a szavazótáborának. A baloldal sem lehet igazán elégedett: mérsékelt sikernek tekinthető, ha csak annyit ér el, hogy választói ne vegyenek részt a népszavazáson.
A katonai csel abból állt, hogy a katonaság levonult a csatatérről. Kétséges, hogy a következő alkalommal, amikor a baloldalon megfújják a kürtöket, a szavazók elmennek-e szavazni – élt háborús hasonlattal Mráz.
A kommunikációt nézve ellenben döntetlen az eredmény – állapította meg. Probléma volt a kormány „várakozásmenedzsmentjével". Amikor a kormányban már látták, hogy nem feltétlenül lesz érvényes a népszavazás, elfelejtettek helyette egy másik elérhető célt kitűzni. Ilyen lehetett volna például a 3 millió „nem" szavazat elérése.
Mráz Ágoston Sámuel – a közönség soraiban derültséget keltve – arra futtatta ki gondolatmenetét, hogy az érvénytelenség magyarázata valójában az „igenek" csekély számában rejlik. Király Dávid, a rendezvény moderátora a közlést csupán annyival egészítette ki: ha szigorúan vesszük, akkor a népszavazás érvénytelenségének oka alapvetően az érvényes szavazatok kevés száma volt.