Zuschlag Jánost megviselték a börtönévek. Múlt év szeptember 18-án, mielőtt a hatéves, kedvezmények nélküli büntetését letöltve kilépett volna a kecskeméti Mátyás utcai börtön kapuján, egy közösségi portálon tippeket kért, hogy mihez is kezdjen odakinn. Nem nyilatkozott, nem járta a tévéstúdiókat, úgy nézett ki, visszavonult.

Aztán hogy, hogy nem a kampányra megvilágosodott, már nagyon is tudta, mit csináljon, könyvet írt és promotáló interjút adott a Századvég-műveknek. Ebben aztán úgy hányta a trágyát a falra, mint akit azért fizetnek, ami fenn marad.

Azt állítja, rajta verte el a port a bíróság, mivel nem sikerült elkapni a valódi bűnösöket: már arra sem emlékszik, hogy a tárgyalóteremben elismerte a bűnösségét, azt, hogy fiktív egyesületeket alapított üzemszerűen. Már nem csengenek a fülében a lehallgatott telefonbeszélgetései, amelyek során ordenáré módon osztja az észt és hajtja a pancser alattvalóit, hogy ki mit és hová utaljon.

Zuschlag azt mondja, 2006-ban ötvenmillió forintot kapott a visszalépéséért a Lendvai–Szekeres–Szilvásy triótól.

Nos, csak szerette volna. Az első kettő neve fel sem merült az ügyében, a harmadikat pedig egy lehallgatott beszélgetés során egyszerűen leférgezte, mert nem szólt neki, hogy lehallgatják.

Azért az szép, hogy legalább az ötvenmillióról dereng neki valami.

Amikor 2007-ben letartóztatták, zárolták a vagyonát. Pénzt, jelentős értéket nem találtak. Már nyolc hónapja volt előzetesben, amikor ötvenmillió forintot fizettek be a nevére kárenyhítésre a K & H Bank Kossuth téri fiókjában.

A Zuschlag és társai ügyében nyomozó Bács-Kiskun Megyei Főügyészség vezetője a pénzmosásgyanús ügyletről feljelentést tett a vám- és pénzügyőrségen. A fináncok azonban nem nyomoztak, határozatot az eljárás eredményéről nem küldtek a feljelentőnek – derült ki a perben.

A Fidesz sem ugrott rá az ügyre, sem ellenzékben, sem kormányon. Az ötvenmillió forint eredetéről egyébként a bíró is megkérdezte Zuschlagot, de ő mosolyogva megtagadta a válaszadást, annyit sem mondott, nejlonszatyor. Pedig, ha felfedi a pénz származását, hogy nem a számlagyárának a profitja, akkor csökkenthette volna a büntetését.

Úgy látszik, ez nem volt fontos neki akkor. Most pedig hirtelen az lett, igaz, a valóság forgatókönyvével ez a sztori eladhatatlan a kampányban.

Vajon mi lehet meggyőzőbb a börtönéveknél egy olyan ember számára, aki az utolsó szó jogán azt mondta, vegye figyelembe a bíróság, a valódi büntetés számára a neve, amellyel teljesen ellehetetlenült ebben az országban?