galéria megtekintése

Zsidók és romák nélkül nincs magyar

0 komment

Molnár Péter

Így kérdezték Závada Pált egy interjúban az új könyvéről (ami az 1946-ban Kunmadarason és Miskolcon a holokausztot túlélő zsidó-magyarok elleni pogromokról szól, Egy piaci nap, Magvető, 2016):

„– Igen baljós a regény légköre, '46 tavasza: infláció, áruhiány, miközben indulatokat gerjesztő rémhírek terjednek. A visszatérő zsidókat a bosszúvágy fűti, a magyarokat pedig a frusztráció: nem elég, hogy visszajöttek, de megint nekik jön ki a lépés. Kész csoda, hogy nem robbantak ki máshol is pogromok. Mennyire volt általános ez a fenyegető, robbanásközeli hangulat?"

Hol jelenhetett meg ez az interjú? Hiszen készítője az idézett kérdésében különválasztja a zsidókat és a magyarokat, mintha a zsidó-magyarok nem lettek volna (és nem lennének) magyarok (is). A regény légköréről szólva pedig azt az általánosítást fogalmazza meg, hogy „a visszatérő zsidókat", kivétel nélkül valamennyit, „bosszúvágy" fűtötte. Annak megmutatásával viszont adós marad, hogy a regényben megjelenő zsidó-magyar szereplők (akik túlnyomórészt egyszerűen folytatni próbálták az életüket, pontosabban azt, ami az életükből egyáltalán megmaradt) a regény mely részei szerint lennének bosszúvágytól fűtöttek.

 

Mielőtt leírnám az idézett kérdést tartalmazó interjú megjelenésének helyét, hadd idézzek egy cikkből is. Ugyanott jelent meg, mint az interjú:

„...az én olvasatomban erről szól ez a regény: nem biztos, hogy a bűnösöket és az áldozatokat be tudjuk azonosítani, sőt az sem biztos, hogy a saját maguk azonosítására maguk a bűnösök és az áldozatok képesek."

Závada Pál regénye (aminek bízom benne, hogy nagyon sok olvasója lesz) valóban sokoldalúan mutatja be a kunmadarasi és miskolci pogromokért való felelősséget. De ez nem jelenti azt, hogy a sokféle felelősség ne lenne azonosítható. És végképp nem jelenti azt, hogy az áldozatok, különösen az agyonvert zsidó-magyarok, ne lennének azonosíthatóak.

Az idézett interjú és cikk a Népszabadságban jelent meg. Papp Sándor Zsigmond interjúja 2016. július 10-én, Kácsor Zsolt cikke 2016. július 19-én.

Tisztelettel remélem, hogy mindketten és a Népszabadság szerkesztősége is válaszol az észrevételeimre. Jó szándékukat kétségbe nem vonva, tisztázandónak tartom az előbbiekben írtakat, kezdve azzal, hogy a roma-magyarokkal szemben különösen elterjedt, a magyarságból sokszor csak öntudatlanul, mégis egyértelműen kirekesztő szóhasználattal ellentétben: zsidók és romák nélkül nincs magyar.

Mint ahogy a Balaton sincs valamely része nélkül. Az a rész is ott van. Nagyon ott van.

Molnár Péter, szólásszabadság-kutató, slammer, a Tilos Rádió önkéntes műsorkészítője

Mélyen egyetértve Molnár Péter végkövetkeztetésével hadd jegyezzem meg: a szövegkörnyezetéből kiragadott interjúkérdés, akárcsak a recenzió kiollózott mondata, ebben a formában sem alkalmas a hozzászólás prekoncepciójának igazolására. Egyik esetben sem a kirekesztés, hanem a regény szövegébe való belehelyezkedés motiválta a fogalmazás módját.

Závada könyve erről szól: a frusztrációról, a kapariságról, a talajt vesztettségről, a kommunista korifeusságban testet öltő bosszúvágyról. A regényben az emberi indulatok plasztikus leírásából kristályosodik ki végül az a kép, amelyből mi magunk vonhatjuk le a tanulságokat. Például, hogy egy szétzilált, erkölcstelenné vált országban a „béke" nem teremt automatikusan békét.

N. Kósa Judit, szerkesztő

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.