Az Erdélyből menekülő magyarok közé Ceausescu titkosszolgálata beépítette a maga embereit, hogy jöjjenek át kémkedni. A Magyarországról menekülők közé 1956-ban a magyar titkosszolgálat úgyszintén beépítette a maga embereit, hogy ott ártsanak a befogadó országoknak, ahol tudnak. A forradalom idején a börtönből kijutott köztörvényes bűnözők, köztük súlyos profik is inkább kimentek az országból, mint vissza a börtönbe, és a befogadó országokban bűnöztek tovább. Amerikai ültetvényesek is küldtek át kémeket szökött rabszolgának álcázva Kanadába, hogy jelentsék, kik szöktek oda, s hangulatot keltsenek a rabszolgák befogadása ellen.
Ez általában így van: az üldözők igyekeznek kihasználni a tömeges menekülést, lejáratni a menekülőket, elriasztani a befogadókat. Egy-egy álmenekülővel több ezer valóditól. Akiknél sikerrel járnak, azok az ő akaratlan, de tényleges szövetségeseik.
A náciknak például sok ilyen akaratlan szövetségesük volt. A menekülő zsidók közé ugyan nem sok náci kémet lehetett bekeverni, mert elég nehéz halálos ellenségeik szolgálatára rábírni embereket, de nem volt gond a náci birodalom kommunikációs gépezetének, hogy elterjessze világszerte azt a képzetet, hogy a menekülő zsidók potenciális náci kémek. Meg hát terjedt ez belső gerjesztésre is, idegenellenességből nem volt hiány sehol.
