galéria megtekintése

Zöldbe öltözött

8 komment


Hargitai Miklós

A zöldeket szokás – különösen a magyar jobboldalon – azzal vádolni, hogy olyanok, mint a dinnye: a külső színük csak álca, belül valójában vörösek. A magyar köztársasági elnök ebben a vonatkoztatási rendszerben leginkább egy fél­érett narancshoz hasonlít: messziről nézve ő is zöldnek látszik, de minél közelebbről vizsgáljuk, annál több rajta a narancsszínű folt.

Arról pedig, hogy mi van odabent, leginkább a döntései – a töprengés nélkül aláírt törvények meg az elnöki szerepfelfogás egyéb ­Schmitt Pál-i lenyomatai – árulkodnak. Elnökünk eszerint első-, másod- és harmadsorban is hithű fideszes, aki talán szeretné a környezetet is (főleg akkor, ha pecázni is lehet benne), de könnyedén együtt tud élni azzal a tudattal, hogy egy olyan párt juttatta őt pozícióba, amelynek az értékpalettáján a zöld szín nem szerepel.

Áder nem azért és nem is annak ellenére lett elnök, mert zöld, hanem azért, mert a Schmitt-üggyel kényelmetlen helyzetbe hozott Orbán számára jó ötletnek tűnt azzal visszavágni (kinek is?, az országnak?), hogy olyan felállást hoz létre, amelyben az összes fontos állami vezető ősfideszes pártveterán. Göncz Árpádnak még volt komolyan vehető, az elnöki évek alatt is érzékelhető világnézete, mint ahogyan Mádl Ferencnek és persze Sólyom Lászlónak is. Schmitt Páléról már összesen csak annyit tudtunk meg, hogy szereti jól érezni magát a világban (azóta is) – neki egy szocialista kormány is tökéletesen megfelelt volna, ha hagyja őt játszani, mint ahogy korábban meg is felelt, mindkét rendszerben.

 

Áderről viszont ennél is sokkal kevesebb derült ki: látszik, hogy nem érzi már otthon magát a fideszes univerzumban, az azon kívüli világrészek viszont ismeretlenek számára, és ha a két valóság összeütközésbe kerül, akkor regresszív módon azonnal a korábban megismert és megszokott gondolkodási közegbe menekül.

Az ő szerencsétlensége – és a ­mienk is persze –, hogy a kormány, amelynek munkáját ellenőriznie kellene, egyszerűen nem vesz tudomást a XXI. század környezeti kihívásairól: nem érti, és így nem is tudja kezelni azokat. Ha Áder János egy pillanatig is komolyan venné a szerepet, amit választott magának, naponta kellene kereszteznie a kormányzati akaratot. És nem csak a szűkebben vett zöldügyben: a századunk egyik jellemzője, hogy már a szakpolitikák, a társadalmi víziók és stratégiák sem működőképesek, ha nem a fenntarthatóság fundamentumaira épülnek. Nincs már külön globális meg hazai színtér: nem lehet valaki a külvilágban harcos környezetvédő, belföldi fogyasztásra pedig megélhetési klímaszkeptikus vagy a tudás birtokában is hallgató, a némaságával cinkossá váló technokrata.

Mint ahogyan az az út sem járható, hogy a határainkon kívül bátran kritizálunk mindenkit olyasmiért, amit elsőként a hazai döntéshozókon kellene számon kérni. Ha az elnök mindezt nem látja, akkor nemhogy államfőnek, de politikusnak sem való. Ha viszont látja, és mégis felölti a zöld jelmezt, akkor eleve nem is készülhetett másra, csak színjátékra.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető