Lebukott egy adóhivatali revizor. Amint arról a Blikk beszámolt, egy vállalkozó fölvette, amint a NAV munkatársnője több százezer forintért tetemes adóhátralékot lett volna hajlandó eltüntetni, majd a hölgy távozása után még azon melegében a nemzeti védelmi szolgálathoz, onnét az ügyészségre rohant. Mindkét helyről kirúgták, végül a kerületi rendőrkapitányságon sikerült följelentést tennie.
Mindez a korrupció elleni zéró tolerancia jegyében. Ezt a zéró toleranciát a miniszterelnök maga említette. Az ember elképzelte, hogy legalább midőn állami hivataltól akarják rávenni a lakosságot vesztegetésre, s erről még hanganyag is készült, az összes bűnüldöző erő riadót fúj, hanyatt-homlok rohan segíteni elkapni a vétkest. De nem. A zéró tolerancia jegyében bután néznek a panaszosra, hogy mi a bánatot hadonászik hosszú percek óta a hanghordozójával, jöjjön vissza, ha vér is folyik; nagy pechje ennek az országnak, hogy a vesztegetések legalább 99 százalékában nem folyik vér, nem is hangoskodnak a felek, hogy rájuk lehessen küldeni a rendőrt.
Mindez azért is lehet fontos, mert a minap Kövér házelnök, afféle ünnepi kábulatba esve, azt találta fölvetni, hogy „vajon 25 évvel a félresikerült rendszerváltás után miért ítéli meg úgy a közvélemény, hogy tehetőssé lenni eleve csak tisztességtelenül lehet”. Hát azért, bazmeg, mert loptok – felelhetnénk erre tárgyszerűen és sallangmentesen, ám most már korrupció tárgyában is árnyalni kell.