galéria megtekintése

Vonulni, leülni

4 komment


N. Kósa Judit

Összeszorul az ember torka, ha elkezdi olvasni a ­tanitanek.­com-on a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt leveléhez csatlakozók listáját. Hétszáznál több iskola, harmincezernél több magánszemély állt már a kezdeményezés mögé, de nem is ez a városnyi tömeg az igazán szívbe markoló. Hanem a történet, amely a legtöbb feliratkozás mögött ott lapul.

Mondjuk a szikár mondat, amely arról tudósít, hogy az iskolában „a titkos szavazáson 55 fő vett részt. Ebből 42 fő (76 százalék) támogatta a nyilatkozatot, 5 fő nem (9 százalék), 8 fő (15 százalék) tartózkodott." Vagy a másik, amely jelzi, hogy a jó nevű gimná­zium­ban a tanulók összességét képviselő iskolai diákbizottság döntött egyhangúlag arról, hogy csatlakozik a nyílt levélben foglalt felhíváshoz. Vagy azok a hosszú levelek, amelyeket egyes szakképző iskolák pedagógusai írnak. Komplett látlelet mindahány. Nehogy azt higgyék a többiek – üzenik –, hogy aki nem a Klik jármában dolgozik, annak jobb dolga van. Ami pedig ezután következik, az egyenesen ijesztő: hogy a szakgimnáziummá való átminősítés csak egy tartalom nélküli lózung, miközben senki sem tudja, miből fognak érettségizni azok, akiknek jövőre kell vizsgázniuk, s hogy kaotikus a tankönyvhelyzet és elviselhetetlen a diákok terhelése.

A csatlakozási ívre írják le mindezt, mert a kérdéseikkel, panaszukkal, aggodalmukkal nem foglalkozik a kutya sem. És ebben a hirtelen támadt felzúdulásban egyszerre megértették, hogy nincsenek egyedül: Mórtól Dunaújvároson át Gyuláig temérdek iskolában kínlódnak azzal a pedagógusok és a szülők, hogy sérülni látják a gyerekek érdekeit, de nincs hatalmukban segíteni. Hiszen hiába tudja minden józan tanár, hogy miként az összes korábbi, a legutóbbi „tananyagcsökkentés" is csak a fölösleges terhek növelését hozta, s hogy a sebtiben bevezetett egyentankönyvek egy része használhatatlan, a hit- és erkölcstan meg a napi testnevelés pedig irdatlan hosszúra nyújt minden iskolai napot, és kevesebb időt hagy mondjuk a nyelvtanulásra – változtatni nem tud, mert mindez úgy kötelező, ahogy van. Csomagban.

 

A szerdai tüntetések megmutatták, hogy ebből az egészből, ugyancsak csomagban, elegük van a pedagógusoknak. A jövő hét végére meghirdetett újabb demonstráció vélhetően ugyanezt fogja bizonyítani. A kérdés csak az, hogyan tovább. Hiszen a HaHa fellépése és a netadó miatti tiltakozás óta tudjuk, hogy a kormány sem eszköztelen: jól megy neki a megosztás és a kifárasztás is. Ráadásul ha a teljesíthető követeléseket (például hogy ne eresszenek rá több kidolgozatlan reformot a diákságra) irreálisakkal (azonnal szüntessék meg a Kliket) vegyítik a demonstrálók, azzal könnyen a saját vitorlájukból foghatják ki a szelet.

Úgyhogy hiába történt meg a nagy áttörés, hiába számolt le az iskolák világa a legnagyobb ellenféllel, önnön szorongásával, a neheze most jön. Le kell majd ülni a tárgyalóasztalhoz. És mire ez megtörténik, addigra pontosan kell tudni, ki üljön oda és mi legyen az, amiért harcol.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető