Ha valamiről szól a vasárnapi boltzár története, akkor arról, hogy a rendszerváltó politikai elit – az MSZP és a Fidesz duója – totálisan képtelen bármiféle, kompromisszumokra épülő, racionális választ adni olyan összetett kérdésre, mint a vasárnapi munka. Ahol problémamegoldás helyett a háborús logika érvényesül, ott középút nincs és nem is lehet: csak az egyik vagy a másik. Az MSZP évtizeden át süket volt a kiskereskedelmi szektor több százezer munkavállalójának panaszaira, csak a vásárlók kényelme érdekelte. A Fidesznek ellenben a hatalmi politikájához szüksége volt a boltzárra, ennek megfelelően fütyült a vásárlókra. Most a népharagtól visszariadva mindent visszavont, aminek következtében a történet újra ott tart, ahol az ezredfordulón elkezdődött.
Akkor a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (KASZ) kongatta a vészharangot, amiért a munkaadók ellenőrizetlenül, nyakra-főre dolgoztatják vasárnap is a munkavállalóikat. Miután a baloldali kormányzatot ez nem érdekelte, a keresztény fundamentalizmussal nem vádolható MSZOSZ-tag, a KASZ küzdelméhez egyetlen politikai szövetségesként a KDNP-t találta meg. Ez a párt akkor alapos konzultációt folytatott a piac szereplőivel is, ennek megfelelően Harrachék 2009-es törvényjavaslatai még jóval visszafogottabbak voltak a később elfogadottaknál. Azonban az akkori kormányerők még parlamenti vitára sem méltatták a javaslatot, és az sem merült fel, hogy valamiképp segítsenek a kereskedelmi dolgozók kiszolgáltatottságán.
Bár ellenzékben a Fidesz is aláírta a Szabad Vasárnap Chartát (ahogy bármit, ami az MSZP-nek árthatott), hatalomra kerülve Orbánéknak eszük ágában sem volt behozni a vasárnapi bezárást. 2011-ben Harrach Péter a KDNP részéről becsületbeli kötelességként benyújtotta ebben a témában az újabb törvényjavaslatot, ám az akkor éppen a „nemzeti nagytőkés" Demjánnal fraternizáló Orbán az MSZP-hez hasonlóan az Országgyűlés elé sem engedte a kérdést. Új ciklusában azonban Orbán a fejébe vette a Tesco és társai kiutálását, és több más multiellenes büntetőintézkedés mellett kapóra jött a KDNP régi ötlete, de jóval radikálisabb formában. Azonban a Tesco maradt, viszont a kisboltok tovább sorvadtak, a dolgozók pedig menekültek a szektorból.
