Társadalmi párbeszéd az olimpiáért címmel indított programsorozatot a MOB májusban. Ha úgy tetszik, lapunk ehhez igyekezett hozzájárulni, amikor cikksorozatban dolgozta fel a 2024-es játékok eltitkolt megvalósíthatósági tanulmányát.
Mégis jobb tények birtokában vitatkozni, ha az érvek nem arra szorítkoznak, hogy „Hajrá, magyarok!”. Még a rendezési szándék igazolására született hatástanulmány is említ veszélyeket, amelyekről a döntéshozók nem beszéltek. Pedig beszélni kell róluk, mert Oslótól Bostonig egyre kevesebb helyen gondolják úgy, hogy megéri olimpiát rendezni.
Szocsi 51 milliárd dollárt költött a tavalyi téli játékokra, míg a 2022-est a nyári olimpiájára 44 milliárdot áldozó Peking nyerte el. Ha ez a verseny folytatódik, sőt közép-ázsiai diktatúrák és közel-keleti olajállamok is bekapcsolódnak, Budapest nem rúghat labdába. De ha a NOB új vezetése komolyan gondolja a költségek csökkentését, a fenntarthatóságot, és nem akarja autoriter rezsimek játékszerévé tenni az olimpiát, van miről beszélnünk. Akkor Budapest bezzeghelyszín is lehet.
