Mivel immáron ötödik éve figyeljük az orbáni mintaállam felépülését, véletlennek éppen nem nevezhetjük ezt a folyamatot. Ott van a párhuzama például a népjóléti intézkedésekben: a polgár félpénzzel honorált közmunkával, sőt, a hivatalosságok által elvárt magatartással, körletrenddel tartozik cserébe azért, hogy részesül a közös javakból, ha rászorul.
És persze ott van a közoktatás új rendjében is.
Az érettségit adó képzés visszaszorítása, a szakképzés tanoncoktatássá egyszerűsítése ugyanezt a romantikus, de a valósággal még köszönő viszonyban sem lévő társadalomképet tükrözi: az embernek van két dolgos keze, és ha erejét megfeszítve dolgozik, ha eléggé odateszi magát, akkor boldogul is, akárki meglássa.
Ez a plebejus ideológia adott randevút az elhibázott gazdaságpolitikából fakadó, lankadatlan spórolási kényszernek a XXI. századi Magyarországon, az eredményt pedig mindannyian láthatjuk.
Az állam már rég nem engedheti meg magának a minden utcasarkon szárba szökkenő felsőoktatási intézmények fenntartását, és arra sincs pénze, hogy a fiatalok ilyen-olyan tanulmányokat végezve találják ki, mi is érdekli őket igazán.
A kézenfekvő megoldás – a szociális és tanulmányi ösztöndíjrendszerrel körülbástyázott, viszont mindenkire érvényes, megfizethető összegű tandíj – azonban az ismert okok miatt ebben az országban tabu, épp ezért még beszélni is tilos róla.
Mivel a NER eredetmítoszának sarokköve a szociális népszavazás, előbb térünk vissza a pattintott kőkorszakba, mint hogy tandíjat vezetnénk be. Ehelyett fenntartunk egy végtelenül igazságtalan, az állampolgári jogegyenlőséggel merőben összeegyeztethetetlen rendszert, amelyben mintha valami titkos tervhivatalban döntenék el, kinek kell fizetnie a tanulásért, kinek jár az ingyenesség, milyen szakra jelentkezzenek kizárólag stréber zsenik, és hol képződjenek a rendszer jövendő támaszai.
Ezt a kirekesztő szisztémát finanszírozzák most a mi adónkból – és még hátravan a második ütem, a gyomlálás, amikor a teljesítmény alapján rostálják meg az intézményeket. A „jók” maradhatnak, azokat pedig, amelyeknek elsősorban a felzárkóztatásban, a tanulni tanításban, a hátrányos helyzetűek esélyhez juttatásában van ugródeszka szerepük, a sorsukra fogják hagyni.
Nem lesz meglepő: az állampolgárok széles rétegei sem jártak jobban.
