galéria megtekintése

Virtuóz nemkormányzás

9 komment


Lakner Zoltán

Harminc éve nem volt ekkora hatalommal rendelkező és ilyen kevéssé átlátható kormánya Magyarországnak, mint a jelenlegi. A kormányon belüli erőviszonyokra többnyire csak az érintettek érdekvezérelt kiszivárogtatásaiból következtethetünk. Visszatért a kremlinológia, a spekulatív elemzés, csak sajnos nem tudjuk Szabó Miklós nívóján űzni.

Az elmúlt hetekben ismét mozgásba jött a tiltott város: a miniszterelnök megint átalakította kormánya struktúráját. Létrejött a stratégiai és a gazdasági kabinet, az előbbi Lázár János, az utóbbi ­Varga Mihály vezetésével, temérdek felelősségi körrel és az átfedések gyanújával. Meg kell szűrni a kormányülések és a miniszterelnök számára az ügyeket, valamint folytatódik  a miniszterek befolyásversenye, s ebben most mintha Rogán Antal szorulna háttérbe.

Abban nincs semmi misztikus, hogy a kormány szerkezete átalakul. Ha csak az eddigi Orbán-kormányokat vesszük, azokban is volt már minden: referatúrák, kabinetek, csúcsminisztériumok, a miniszterelnök helyettesítői váltották egymást. A mostani átmozgatás eredménye bizonyosan nem az utolsó verzió.

 

A miniszterelnököt egyidejűleg mozgatja a nagyralátó stratégiaalkotás ambíciója és a napi ügyek kontrollálásának akarata. Saját kettős elvárásának nem tud megfelelni. Újra és újra megpróbálja kialakítani azt a köztes szintet, ahol munkatársai feltartóztathatják az aprómunka áradatát. Csakhogy Orbán rendre átnyúl az általa kinevezett tisztviselők feje felett, akik egy idő után eleve ráhagyják a kisebb döntéseket is. Válaszul a kormányszerkezet ismét átalakul.

Az ilyen kettősségek megmagyarázzák, miként tűnik el a kormányzatból a kormányzás. Az orbáni politikának van stratégiai váza, ami meghatározza a nemzetközi kapcsolatokat, a gazdaság- és a társadalomfelfogást. Ugyanakkor a kormány és személyesen a kormányfő politikája a cinizmus határait átlépve pragmatikus, változékony, alkalmazkodóképes és rugalmas. Az ideo­lógia nem kötöttséget, hanem eszközt jelent a számára. Szakpolitikai programok helyett nagyszabású propagandaprojektek futnak. Ezek szolgálatába állítják a kormányzati bürokráciát is, ami persze nem erre van kitalálva, ily módon nem is illeszkedik e feladatokhoz. Ilyenkor kezdődnek a bürokráciaellenes retorikai rohamok, miközben, újabb kettősség, a kormányzat személyi állományát folyamatosan új, kompatibilisnek ítélt friss káderekkel töltik fel.

Ebben a struktúrában meghatározó érték a személyi lojalitás és az első számú vezető tekintélye. Ugyanakkor a vezető funkcionáriusok a maguk területén tartományfőnöki önállósággal rendelkeznek, nem mellesleg a rájuk bízott feladatokat teljesíteniük kell.

Önállóságuknak vannak határai, de a parancsok teljesítése nem szükségszerűen azonos az akarat nélküli bábbá válással. Az egyéni ambíciók korlátozottak, mégis van bejátszható tér, sőt, Orbán bizonyos mértékig respektálja, ha beosztottjai küzdenek a befolyásért. Legfőképpen persze egymással: az alvezérek egymással való versenyeztetése a tekintélyelvű vezetők klasszikus technikája. Ebbe az is belefér, hogy a színes eredettörténettel rendelkező kormánypártban olykor az induló elvek halvány fényei pislákoljanak, mármint azoknál, akiknek voltak egyáltalán valaha elveik.

A lojalitás és a tekintély jegyében alkalmazott önérdekű politikai virtuozitás mechanizmusai nem azonosak a jó kormányzattal. Sokkal inkább a hagyományos kormányzat szisztematikus felszámolása zajlik, holott Orbán éppen annak megerősítésére kért egykor felhatalmazást.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.