Robin, a bátor elszaladt
Bátran elfutott, el ő
A vész láttán ahogy tudott
Farkát behúzva elfutott...
Bátrak bátra, hős Sir Robin...
A porba hasalt és talpat is nyalt
Hány embert megfúrt, hány seggbe bebújt...

A hősköltemény a Gyalog galopp című Monty Python-filmből való, és igaz, hogy a klasszikus részletet hétfő reggel a Ma.hu tette a miniszterelnök-jelölti tévévita elutasításáról szóló hír alá, de a háromfejű óriás üssön agyon, ha nem jutott eszembe a poén már vasárnap délután. Hogy az ördögbe tud valaki a bátorságról szónokolni a nemzeti ünnepen, majd másnap elmenekülni egy tévévita elől?

Reviczky Zsolt / Népszabadság

Közben megjelentek Orbán Viktor plakátjai. Nincs rajtuk buzdítás, felhívás, nem kérnek támogatást, hanem egyszerűen közlik a tényt, hogy ki Magyarország miniszterelnöke. Karikatúráig fokozódott a kockázatkerülés. Nincs interjú, ellenőrizetlen nyilvános megjelenés, nem adják ki a sajtónak előre a kormányfő napirendjét, így aztán véletlenül sem botolhat bele másba, mint a jó előre, az állványul szolgáló riporterrel együtt odakészített kormánypárti mikrofonba. Nincs kellemetlen vagy legalább a lényegről szóló kérdés. Nincs nyilatkozat az oroszokról, Paksról, a tervekről, a választási programról (na jó, program sincs, úgyhogy arról nem is lehet). Az egész Fidesz-kampányon érződik az izzadságszagú erőfeszítés: „Csak el ne rontsuk!”

Márpedig egy tévévita során könnyű hibázni. De még ha nem ront is el semmit az ember, a másikról akkor is kiderülhet, hogy valamihez jobban ért, valamiről meggyőzőbben tud beszélni, vagy egyszerűen a mondanivalója jobban rezonál a hallgatóság meggyőződésével. A vereséghez még csak az sem kell, hogy a túloldalon félelmetes debattőr álljon, az is elég, ha igaza van. Úgyhogy Orbán Viktor aszerint viszonyul a tévévitához, hogy éppen mit vél az érdekének. Ha kell, a demokrácia minimumának tartja, ha kell, fölösleges időtöltésnek. Fel volt háborodva, amikor Horn Gyula száján az csúszott ki, hogy az ő kormányának nincs alternatívája – most meg az a hivatalos álláspontja, hogy „nincs valós alternatívát felmutató, kormányzóképes igazi jelölt a baloldalon”.

Szögezzük le, hogy a Fidesz közleménye hazugságokat tartalmaz. Nem igaz, hogy ne lehetne tudni, ki a kormányváltó összefogás miniszterelnök-jelöltje. Nem igaz, hogy a baloldali politikusok ne lettek volna hajlandóak elmondani, amit tudtak a Simon-ügyről. De még ha igazak lennének is ezek a hazugságok, Orbán Viktor akkor is tartozna a tévévitával Magyarországnak, a választópolgároknak és egykori saját maga egyre halványuló emlékének. A dolog nagyon úgy fest, hogy a 2010-es 52,7 százalékos győzelmet szeretné élete végéig szóló mandátumra váltani, függetlenül kormánya teljesítményétől és a magyar választók szándékaitól. Ezt hívják diktatúrának. Ez szokott megbukni.

Ezért fut el bátran egy vacak tévévita elől. Ezért röhögünk rajta.