galéria megtekintése

Vigyék a kötelezőt!

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 29. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

A Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetemen kötelező tantárgy lesz „a holokauszt emlékezete”. Rögvest feltámadt a gondolat, legyen így minden egyetemen. A Klubrádió fel is tette a kérdést: legyen-e? A hallgatók háromnegyede azt mondta: legyen. Rossz válasz. Hozzám nagyon közel álló emberek életének legsúlyosabb eseménye, számos rokonom életének vége volt a holokauszt, nincs történelmi esemény, amely közelebbről érintene. Nem ennek ellenére, hanem éppen ezért (is) mondok nemet.

A Pázmánynak jogában áll kötelezővé tenni ezt a tárgyat, bármit gondolok róla, mert ez az egyetemi autonómia része. De senkinek nem áll jogában ugyanerre kötelezni semmilyen egyetemet, mert ez az egyetemi autonómia semmibevétele. Aki a Klubrádió kérdésére igent mond, az az egyetemi autonómiára nemet mond. Sok naiv lélek azt hitte, be lehet tiltatni az egyik tagadást, az egyik gyülekezést, az egyik önkényuralmi jelképet a másik nélkül. Hiába mondtuk, hogy ha egy helyen kiszakítják az alkotmányt, akkor végigszakad. Megtörtént. Tanulni kéne ebből. Ha kötelező lenne a holokauszt emlékezete, pillanatokon belül az lenne Trianoné is, a kommunista diktatúráé is, a vallásüldözéseké, a természetpusztításé is, bármié. Nem lesz semmilyen jogalap kivédeni a kötelezések eszkalációját, az egyetemi autonómia elleni újabb hadjáratot. Én sem vállalkoznék rá, hogy levezessem, miért ne legyen kötelező a pártállamról szóló stúdium, ha a holokausztról szóló az. A holokauszt botrányához fogható ugyan nincs az emberi történelemben, de naponta tapasztalom, milyen súlyosan torzítja ma is a legfontosabb kérdésekben a közfelfogást a pártállami diktatúra hamis emlékezete. Ha hinnék a kötelező, kincstári ismeretterjesztés erejében az egyik esetben, miért ne hinnék a másikban?

De miért is hinnénk? Volt évtizedeken át kötelező dialmat, polgazd, munkásmozgalom-történet. Mit ért? Amit a holokausztról mondunk, addig lehet hiteles, míg nem kincstári és nem kötelező. Primitív balhit, hogy az „átadott” ismeret át is van véve. Minden tanár, diák és pszichológus tudja, hogy ez mennyire nincs így.

 

Aki elfogadja a tárgyra való kötelezést, el kell fogadja a tartalomra való kötelezést is. Hisz egy bizonyos tartalom kedvéért kötelező a tárgy. És ki mondja meg, mi legyen a kincstári tartalom? Az, akié a kincstár. Az ő történelemfelfogásuknak felel meg az a történelemellenes gondolat, hogy önmagában „tanítsák” a holokausztot. Hiszen azt akkor el lehet szakítani egész történelmi gyökérzetétől. Az antijudaizmustól, a szociáldarvinizmustól, a hungarizmustól, a kereszténynemzeti kurzustól, a menekültellenes és antiliberális uszítástól, a numerus clausustól, a zsidótörvényektől stb. stb. Így lehet eltakarni a lényeget. Azt, hogy mi mindennel kell szembenéznie annak, aki a holokauszttal szembenéz. Föl vannak készülve a Pázmányon például arra, hogy a holokauszt összefüggésében (is) értékeljék Prohászka Ottokár életművét és azt a katolikus vezetést, mely 1942-ben (!) kiadta Prohászka legvadabb antiszemita írásainak gyűjteményét Az én antiszemitizmusom címmel? Mert ha nincsenek, akkor jobb, ha nem próbálnak élen járni a holokauszt emlékezetének oktatásában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.