Nem Hosszú Katinkát, hanem Mrs. Tusupot hallottuk – vont konklúziót egy, a belső viszonyokat pompásan ismerő uszodai ember a tegnapi papírtépős performansz után, s bár a mondat találónak tetszik, tartózkodnék attól, hogy rögvest alapvetésként értelmezzük az aktuális sportvircsaft legfrissebb fejezetében.
Kivált, mert maga a nép – az istenadta – sem képes kapásból tűpontosan értelmezni a helyzetet, amennyiben a szigorú tekintettel, koppanó hangon megejtett Tiborc-monológ 2.0 után kiegyensúlyozott értékelésből fölöttébb kevés látott napvilágot: a véleményalkotók egy része hozzávetőleg Dél-Oszétiába küldené a komplett úszószövetségi vezérkart, másik része Hosszú Katinkát továbbítaná Amerika külsőre; körülbelül oda, ahol becses férjének-edzőjének megszületnie tetszett.
Addig is, amíg jól eszkalálódik a botrány, javaslom, a kidagadt verőereket csöppet hagyjuk hátra; vegyük át, mit tudunk eddig.
Szóval van nekünk egy remek úszóversenyzőnk, olimpiailag a legnagyobb aranyvárományosok egyike, a mi Iron Ladynk, akiből a tehetséges, tengerentúli tréner, Shane Tusup világsztárt kreált; s van nekünk egy úszószövetségünk (-struktúránk), amely eredményekben gazdag, sportdiplomáciában, versenyszervezésben kiválóan teljesít. A kettő elvileg tökéletes mixet is alkothatna, ha a totális irányításban hívő Tusup – mint mondják ismerői – ne gondolná azt, hogy nagyobbra nőtt, mint a MÚSZ, és ebbéli minőségében már mindent megtehet; s ha a szövetség valóban olyan feltételeket lenne képes kérés nélkül teremteni, amelyek, igen, az Egyesült Államokban állnak a víg uszodai testedzők rendelkezésére.
