galéria megtekintése

Vesztes csata

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 28. számában
jelent meg.


Pócs Balázs
Népszabadság

Nem értik, hogyan működik Európa. „Csak” ennyi a baj David Cameron brit és Orbán Viktor magyar kormányfővel. Nem értik, hogy a vitákat hatékonyan rendezni egyeztetéssel lehet; hogy egy huszonnyolc országból álló szervezetben nem érdemes zsarolni, durcáskodni. Mert akkor az ember a rövidebbet húzza, és otthon persze magyarázhatja, hogy ő a végsőkig harcolt, ez kétes dicsőség lesz.

Rendkívül kétes dicsőség, hogy végül az egész EU-ban csak Cameron és Orbán ellenezte makacsul Jean-Claude Juncker jelölését az Európai Bizottság élére. Miközben a pénteki uniós csúcson természetesen őt jelölték a kormányfők, ahogy ez várható is volt.Most őszintén, vajon hány magyar és brit polgár kel és fekszik a gondolattal: istenem, ki lesz az új bizottsági elnök? Pedig Orbán büszkén nyilatkozta egy német napilapnak: „Megígértem a választóimnak, hogy útját állom Junckernek.”

Nem állta útját sem ő, sem Cameron, de az igazi gond nem az, hogy így nem nyugtathatták meg a választóikat, hanem az, hogy komoly politikai károkat okoztak nekik. A brit miniszterelnök olyan agresszíven nyomult a luxemburgi férfiú jelölése ellen, hogy a végén már a szövetségesei, Hollandia és Svédország is kihátráltak mögüle, és sietve közölték, hogy ők bizony rábólintanak Junckerre. David Cameronnal egy táborban lenni kínos, sőt kontraproduktív: idővel mindenki felismerte ezt, a magyar kormány kivételével.

 

Rendben, ne legyünk nyámnyilák, harcolni az EU-ban is lehet. Akkor, ha megéri harcba szállni, ha biztosak vagyunk a győzelemben, és ha vannak szövetségeseink. E három feltételből a brit–magyar páros –sajnos – egyiket sem teljesítette. Nézzük a csata egyenlegét: mit is nyert Cameron és Orbán? Az európai színtéren semmit, hiszen mindketten vesztes pozícióba kerültek, és ezt kizárólag maguknak köszönhetik.

Rájuk ragadt a „velük nem lehet szót érteni” és a „már megint ők csinálják a bajt” címke, ezeket nehéz lesz lekaparni; ráadásul olyan befolyásos vezetőkkel vállaltak nyílt konfliktust, mint Angela Merkel német kancellár. A hazai színtéren sem látszik a nyereség, mert a választókat nem sikerült megóvni a rettegett Junckertől (tegye fel a kezét, aki konkrét érvekkel el tudja magyarázni, hogy miért kellene félni tőle).

Egy nagy különbség mégiscsak van David Cameron és Orbán Viktor helyzete között. Kicsit olyanok ők, mint a viccbéli elefánt és a kisegér (hallod, hogy dübörgünk?). Az EU-tagság feltételeinek újratárgyalására készülő, uniós reformokat sürgető briteket továbbra is komolyan veszik, Merkel még a csúcstalálkozó elején is azt mondta: „Azt hiszem, találunk majd kompromisszumokat, és teszünk egy lépést Nagy-Britannia felé.” Magyarország felé senki nem tesz lépéseket. A vesztes csatában szerzett sebeket lehet nyalogatni, még kötszert sem nyújt oda senki.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.