A rendszerváltozás után, aki megpróbált fellépni a szabad véleménynyilvánítás új lehetőségének oldalvizén özönlő áltudományokkal szemben, azt reflexből a régi rendszer támogatójának nevezték a hamis terápiákat, csodakészülékeket és bizonyíthatatlan teóriákat pártolók. Tekintélyes kollégák is sztároltak megannyi „rákgyógyító” elixírt.
Ezek közül több elvérzett az idők során, egy-kettő roboráló szerré szelídült, néhány vaskos biznisszé vált tápszer-kiegészítő és más ilyen-olyan boltok hálózatában. Ugyanakkor egyetlen, a bulvárlapokban „áttörésként” értékelt szer piacra kerülése után sem lett kevesebb a rákhalálozás, nem következett semmilyen csökkenés egyetlen „alternatív” terápia hatására sem. A cseppek, vizek és magok hívőit ez nem győzte meg.
De sajnos az áramlattal szemben a valódi tudomány bástyáit hivatalból, a lakosság érdekében is védő hivatalok és intézmények is csak tessék-lássék tiltakoztak. A versenyhivatalra sózták a feladatot, vegye fel a kesztyűt az áltudománnyal.
