galéria megtekintése

Vérző olaj

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 16. számában
jelent meg.

Molnár Csaba
Népszabadság

Napelemek kerültek 2013-ban az amerikai Fehér Ház tetejére. A baloldali jogász Schröder és a jobboldali fizikus Merkel egymás után döntött a németországi atomreaktorok fokozatos leállításáról. Orbán tavaly aláírta az orosz hitelmegállapodást a paksi erőmű bővítéséről, idén egyedülálló termékdíjat vetett ki a napelemekre, majd új hosszú távú gázszállítási szerződést akar tető alá hozni az oroszokkal.

Mintha megint nem stimmelne nálunk valami. Mintha nem értenénk azt, amit németek, spanyolok, dánok, sőt a nagy olajtermelő öbölbéli országok is megértettek: a kőolaj és a földgáz egyeduralmának kora véget ért. Ezt nálunk eddig csak környezetvédő civilek és zöldpártok politikusai állították.

Marabu

Jómagam nem tartozom egyik csoportba sem, mégis egyetértek velük. Ez ugyanis nem pusztán a zöldek ügye. Ez a modern gazdaságok egyik legfontosabb ügye és lehetősége. Mi, magyarok még nem tartunk ennél a felismerésnél. A belpolitikai közbeszédben a baloldalon a megújuló energiákat sokszor csak üres alternatívaként mutatják be az olajjal és az atommal szemben, tipikusan kormánykritikus napi politikai köntösbe öltöztetve. A kormány pedig mindent elkövet, hogy bizonyítsa: az orosz gáz- és atomfüggés ésszerűbb, mint az összes megújuló energia együttvéve. Muszáj erről világosan beszélni: ez a világgazdasági folyamatok totális félreértésén alapuló végzetes stratégiai hiba, amely teljes tévútra viheti a magyar gazdaságot a következő évtizedekben.

 

A klímaváltozás napjainkra megdönthetetlen ténnyé vált, 2014 volt a valaha feljegyzett legmelegebb év. A 2006-os és 2009-es ukrán gázválság után a putyini területi agresszió és energiafegyver újra bebizonyította, hogy Európa peremén nem hagyatkozhatunk csupán az orosz gázra és nukleáris energiára. Változtatnunk kell, és most erre történelmi lehetőség nyílik.

Az elmúlt hat hónapban nemcsak az olaj ára csökkent a felére, hanem a földgáz ára is évtizedes mélységbe zuhant. Az olcsó olaj és gáz lehetőség arra, hogy húsba vágó intézkedések nélkül építsük le a fosszilis energia támogatását. Az olcsó energia esély arra is, hogy a szén-dioxid-kibocsátás kereskedelmét tartalommal töltsük meg anélkül, hogy a magyar iparnak fájjon. Ez egy politikus életében vissza nem térő alkalom, hogy fájdalommentesen értse meg az idők szavát: az olajalapú világ véget ért, a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság ideje elkezdődött. Vajon a világ legnagyobb kőolajtartalékával rendelkező Szaúd-Arábia miért költ a következő másfél évtizedben 110 milliárd dollárt (a teljes éves magyar GDP-vel közel megegyező összeget) napelemek telepítésére?

Az előrelátó kormányok és vezetők tudják, hogy a megújuló energiák ügye jóval több, mint környezetvédelmi kérdés. A megújuló energiákkal növelhetjük Magyarország energiabiztonságát, és csökkenthetjük a függőséget Putyin pillanatnyi szeszélyeitől. A megújuló energiák új munkahelyeket hoznak létre, technológiai innovációra kényszeríthetik a szebb napokat is látott magyar ipart. Az Európai Bizottság számításai alapján 2020-ig a zöldgazdaság húszmillió új munkahelyet teremt Európában. Játsszunk el a gondolattal: mi lett volna, ha 2013-ban a világszinten fosszilis energiahordozók támogatására fordított 550 milliárd dollárt megújuló energiára költöttük volna? A németeket sokan álmodozó csodabogárnak tartották tizenöt éve, amikor beindították –nem túlzottan napfényes országukban – a világ egyik legnagyobb napelemprogramját. Mára évente 17 milliárd euróval növeli a gazdaság teljesítményét a megújulóenergia-szektor, és 380 ezer új munkahely jött létre ennek köszönhetően Németországban. Az Egyesült Államok kormánya több mint kétszer annyi pénzt költ a megújuló energiákkal kapcsolatos befektetésekre, mint az oly sokat emlegetett palagáz- és palaolaj kitermelésére, és hétszer annyit, mint az atomenergia támogatására. A környezet védelmére Európánál kevésbé érzékeny Amerikában is látják, hogy a megújuló energia az innovatív amerikai gazdaság motorja lehet a következő évtizedekben.

A XX. században a szenet váltotta a kőolaj és a földgáz, most a fosszilis energiahordozókat váltják a megújulók. Ez nem zöld vagy baloldali politika, hanem olyan tény, amelyet a Fidesznek is be kell látnia. Amíg ez megtörténik, vagy egy következő, józan kormány máshogy nem cselekszik, addig is van néhány rövid távú teendő, amellyel elkerülhetjük, hogy visszafordíthatatlanul lemaradjunk az új gazdaságok versenyében. Például – az alkuképességünk és persze a pénztárcánk szempontjából – előnyösebb lenne, ha a 2015-ben lejáró hosszú távú orosz gázszerződést a kormány az Európai Bizottsággal és az 500 milliós uniós piaccal a háta mögött tárgyalná újra. A paksi atomerőmű bővítését nem szabad elkezdeni, mert évtizedekre egyoldalúvá tenné a magyar energiaellátást. A megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozó uniós célszámokat pedig végre komolyan kell venni.

Ezeket a vitákat a világ boldogabbik felén már évtizedekkel korábban lefolytatták. Az első napelemeket 1979-ben a demokrata Jimmy Carter telepítette a Fehér Ház tetejére, és 1986-ban a republikánus Ronald Reagan vetette le őket. 2013-ban ismét felszerelték, és már senki sem akarja eltávolítani őket. Mindez szimbólum. A fenntartható, olaj- és gázfüggéstől mentes új energia szimbóluma.

*A szerző európai parlamenti képviselő, korábbi energiaügyekért felelős miniszter

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.