Orbán Viktor országértékelésre jelentkezett be, azonban nem az országot, hanem önmagát értékelte, méghozzá le: Magyarország miniszterelnöke vagy nincs tisztában a tényekkel, és akkor súlyos problémák vannak a valóságérzékelésével, aminek a következményei beláthatatlanok, vagy – és ez a másik eset – hazudik, esetleg finomabb és meghitten ismerősebb megfogalmazásban: nem bontja ki az igazság minden részletét.

Mert persze lehet beszédet felépíteni arra a tényre, hogy tavaly Magyarországon több gyerek született, mint egy évvel korábban, csak akkor érdemes volna hozzátenni, hogy a 2011-es volt a mélypont, és csak ehhez képest ugrottunk egy kicsit, egyébként ott tartunk, mint a kormányváltás évében, 2010-ben.

De tényleg: szinte már nekünk megalázó ilyen részletekben elmerülni. És valóban, kit is érdekelnek ezek, amikor Orbán Viktor húsz évre szóló Mestertervet ismertetett, nagyvonalút, hiszen Magyarország ott lesz a világ 30 legversenyképesebb országa közt, egyetemeink a legjobb 200 közt, a magyar családok jóléte meghaladja majd az európai átlagot, világnemzet leszünk. Ja, hogy addig még kicsit túl kell élni valahogy a dolgokat, az egyetemeknek például, amelyeknek halvány lila sejtelmük sincs arról, miből finanszírozzák az idei évet, megint csak olyan részlet, amellyel nem érdemes bíbelődni.

Mint ahogy azzal sem, hogy négymillió ember él a létminimum alatt, a lényeg, hogy több gyerek született tavaly, mert ők is kíváncsiak erre az új, erős, jobban teljesítő Magyarországra, és ha Isten velünk van, akkor tán majd magyar gyártmányú járókában szívhatják magukba a fennkölt gondolatot: pártok lehetnek ugyan ellenzékben, de a haza – értitek, gyermekek?! – a haza sohasem.

Tulajdonképpen ijesztő, hogy Orbán Viktor mennyire nem tud mit kezdeni a maga kreálta évértékelővel, pedig a közönség igazán segít neki: itt nincsenek éhségmenetelők, brüsszeli technokraták, nincsenek BKV-sok, elbocsátott közszolgák, se haragos egyetemisták vagy még náluk is dühösebb középiskolások. Itt lehetne valamit mondani is – mégis, a miniszterelnök beszédének az információtartalma a nullával egyenértékű, ami vagy azt jelenti, hogy tényleg nem tud mit mondani, vagy azt, hogy megkezdődött a kampány.

Azonban van itt valami komolyabb probléma is, mert hiába, no, lehet ugyan elhanyagolni a részleteket, de az ördög mégiscsak azokban lakozik. Orbán szerint ugyanis igazi kultúrnemzet leszünk, és ha már így, akkor idézett is: „A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig”. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ezt a mondatot Márainak tulajdonította. Biztos olvasta a Füves könyvet, ott sok szép gondolat van. De most tévedett. Ennek a szerzője ugyanis egy másik író: Ottlik Géza. Ő az egyik példaképe annak az Esterházy Péternek, akit nemrégiben kicenzúráztak a „Magyarország jobban teljesít” közrádióból, csak hogy tudjuk, hol élünk valójában. És a fenébe a részletekkel.

Orbán Viktor évértékelője