galéria megtekintése

A szerk: És akkor...

21 komment

NOL

És akkor mi van? Így szólt idáig az obligát kérdés, valahányszor arról esett szó, hogy Amerika egyre ingerültebben figyeli, mi folyik itt. Most megtudtuk: akkor az van, hogy előbb udvariasan, aztán nyersebben, végül félreérthetetlen egyenességgel közlik, mi bajuk. És amikor mindez nem éri el a kívánt hatást, előhúznak a farzsebükből valamit, amivel ártani lehet.

A hatás nehezen leírható. Bush elnök hivatkozott, 7750-es számú proklamációja nyomán egyelőre „tíznél kevesebb" magyar hivatalos személlyel és üzletemberrel közölték, hogy nem utazhatnak be az Egyesült Államokba. Mivel sem az amerikaiak, sem a magyarok nem hozzák nyilvánosságra a listát, így egyelőre az egész magyar kormányra, és az üzleti világ kormányközeli részére a korrupció árnyéka vetül. Aligha járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, pont ez volt az amerikai szándék.

A magyar kormány megint elnézett valamit. Nem vette észre Barack Obama minapi beszédének azt a passzusát, amelyben a civil szervezeteknek az amerikai külpolitika középpontjába állításáról volt szó.

 

Meg azt sem, hogy az Oroszország elleni szankciók nyilvános fúrásával a nagypolitika óceánjára tévedt kicsiny ladikjával. Azt sem, hogy a tízmilliárd eurós Paks-ügylet csak viszonylag magyar belügy. Legalábbis addig, amíg az Európai Unió finanszírozza a magyar gazdaságfejlesztést, és az USA biztosítja határaink sérthetetlenségét.

A barátok közötti nézeteltérések új szintre emelkedtek. És akkor az van, hogy egyre több olyan konkrétum derül ki, amelyet nem fognak tudni kimagyarázni a bülbülszavú szóvivők. A konfliktusra mind ráfizetünk. Sovány vigasz, hogy ezúttal talán azok is, akik ide juttatták Magyarországot.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.