Az írás a Népszabadság
2014. 04. 16. számában
jelent meg.
Ha erőnek erejével előbújtatom a legbensőmben rejtező, tudat- és minden alatti Török Gábort, akkor azt kell hogy mondjam: minden valószínűség szerint. Ha és amennyiben. Egyrészt. Másrészt viszont. Lehetőség szerint. Számba véve.
Alkalomadtán.
Konszolidációzás fog itten kibontakozni. Ó, ió, ció, lidáció.
Kerek perec. Meg lett mondva. Konszolidáció lesz, ha a fene fenét eszik is. Ha kiskorú romák potyognak satöbbi. Konszolidáció lesz. De akkora, hogy a fal adja a másikat. Ébresztő 05.30-kor, egyéni tisztálkodás, 06:00-tól konszolidálás, öltözete 14 mintájú konszolidáló fölső, tornanadrág, tornacipő. Három kör konszolidálás a felcsúti stadion körül.
Azon nyomban legitt tehát féktelen konszolidáció látszik kibontogatni turulszárnyait. Megszálasi emlékmű, hogy oda ne rohanjak. Lázár kulturált-európai figyelmeztetőleg betámadja ezeket a szemét, imperialista, gyarmatosító norvégokat, még mielőtt ránk oktrojálják a norvég tankok az LMP-s pártállamot, aztán Schiffer ablaka alá építenek Vasas-stadiont vagy nem tudom, Csiba Katalin titkára ezereurós cipőben lesmárolja a Kolorban Zimány Lindát, aztán mellbe rugdossa a nyugdíjasokat a Rózsadombon. Hiányzik ez valakinek? Az lesz az első dolguk, hogy elvitetik Kálmán Olgát.
(Poén: Innen? Hova?)
Bár én a magam részéről egyébiránt egy közepesen véres LMP-diktatúrával is kiegyeznék, ha ezzel elkerülhető mondjuk egy Fodor Gábor–Szili Katalin-nagykoalíció. Schmuck Andorról csak érintőlegesen beszélve.
Kemény dolog ez a konszolidaritás, na. Summa summárum. Férfimunka. De ha mindannyian odaállunk, és együtt akarjuk, sikerülni fog. Az ország hajója jobban konszolidál. Egyrészt.
Másrészt: csokicsőcsere a konszoliban, zsírégetés és aurafitnesz, relaxáló reluxák, redőnyjóga, spinningel a spanom, istenem, istenem.
Kétharmad az kétharmad. A számokkal nem lehet vitatkozni. Konszolidáció vagy halál. Házunk előtt két konszolid áll.
