galéria megtekintése

„…vedd ki előbb saját szemedből a gerendát!”

6 komment

Ungváry Rudolf

Donáth György egyelőre meghiúsult szoborállításának ügyében Krómer István arra ösztönzi a baloldaliakat/antifasisztákat, „hogy (…) próbáljátok megérteni, mit érezhetnek a tiétektől eltérő világlátású honfitársaitok, amikor a magatok igazának túlfűtött tudatában, empátia nélkül törtök pálcát az ő számukra fontos történelmi személyiségek fölött, (…) hősies erényeikről tudomást venni nem akarván.”

Annak ellenére válaszolok, hogy a nyugati polgári demokráciák, a fékek és ellensúlyok rendszerének nem baloldali, hanem jobboldali és konzervatív híve vagyok. Nem mintha abban bíznék, hogy az Orbán vezette álcázott szélsőjobboldaliság hívei megpróbálnák megérteni, mit is érezhetnek a demokraták (legyenek bal- vagy ­jobboldaliak, liberálisak vagy konzervatívak). Azért nem bízom a megértésükben, mert meglehetősen sok baloldaliról tudjuk, hogy 1945–56 után szembe tudtak nézni „szellemi-történelmi terheikkel”, a Horthy- és Szálasi-rendszer hívei és mai felmentői részéről ez a szembenézés viszont alig tapasztalható.
Én is tényeket fogok felsorolni. Ezeket a szerzővel együtt a mai rendszer hívői is vagy rendjén valónak találják, vagy szemérmesen elhallgatják.

Már az 1997-es ellenzéki nyilatkozatban megfogalmazódott, hogy a orbáni politika ellenzői idegenszerűek. Orbán politikusként egykori politikai gazemberek szóhasználatát újította föl. A Mein Kampfban olvasható, hogy a zsidóság „egész lénye még nagyon magán viseli az idegenszerűséget (…), végcélja a demokrácia győzelme, vagyis saját értelmezése szerint a parlamentarizmus uralma”.
2002-ben, az elvesztett választások után hangzott el a pártvezér szájából, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. Miféle politikai rendszer az, mely ma annak jegyében uralkodik, hogy az ellenzéket – összhangban annak „idegenszerűségével” – elvileg kirekeszti a hazából?

 

A Bibliát idéző Krómer nem tudja, hogy „kezdetben vala az ige”? Hogy minden a szavakkal kezdődik? Ma az valósul meg a demokrácia álarca mögé rejtve, ami az orbáni szavaknak a sulykolásából következik. A vezér ezt így foglalta össze: „…egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli”.

Miért inkább az „idegenszerűzés”, az ellenzék kizárása a hazából, a vita nélkül gyakorolt politikai uralom a természetes és nem annak ellenkezője?

Ami pedig a Krómer által felsorolt személyeket illeti: való igaz, hogy életük egy szakaszában politikai gazemberek oldalára álltak. Nagy Imre az 1945 előtti és utáni bolsevizmust támogatta, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Eckhardt Tibor, Mester Miklós, Makkai János rasszisták voltak vagy rasszista gondolatokat fogalmaztak meg. A felsoroltak azonban egy idő után közvetve vagy közvetlenül hitelesen megtagadták egykori önmagukat. Nagy Imre ezért még az életét is képes volt odaadni.

Donáth György azonban nem tartozik ebbe a sorba. Még a hitvány pártállami indítékok alapján megtartott tárgyalásán sem tagadta meg a „magyar faj” védelméről vallott elveit. Kétségtelenül hősiesen. De a fajvédő nem a demokrácia hőse. Ezt éppen Bibó mondta ki egyértelműen az Arany Bálintnak írt levelében: Donáth etnikai fajelmélete, akárcsak a hitleri biológiai változat, „diszkriminációt javasol az állampolgárok között leszármazási alapon (…), az ilyen szelekcióból a történelem ismétlődő tanúsága szerint ugyanaz a kontraszelekció születik”, mint „akár a keresztény származásból, akár munkásszármazásból”.

Ez a szoborállítási kísérlet árulkodóan kapcsolódik a Szabadság téri, a magyar szélsőjobboldaliság felmentését jelképező szoborhoz, Hóman Bálint szoborállításának egyelőre ugyancsak meghiúsult kísérletéhez és a Wass Albert-emlékművek és -szobrok állami segédlettel megvalósult sorához. És a mai magyar vezér legújabb rasszista szóhasználatáról még nem is beszéltünk („falkába verődő”, „gazdaállaton tenyésző”) ellenzék. Ennek is megvannak az előzményei a Mein Kampfban: „ahol a zsidó fellép, ott hosszabb vagy rövidebb időn belül kihal a gazdanép”.

Figyelemre méltó, hogy egyelőre nincs egy ember sem az orbáni táboron belül, aki a nyilvánosság előtt megfogalmazná, hogy ezeket az áthallásokat elviselhetetlennek tartja.

A szerző író

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.