Várkonyi Iván: Csalás
Ennél nagyobb mázlija ellenzéknek nem lehet. Azért az sem mindennapi eset, hogy egy regionális hivatalból távozó egykori ügyintéző ellopja a show-t Orbán Viktor elől.
A NAV-botrány közepette némileg elsikkadt a miniszterelnök Japánban tett bejelentése az egy számjegyű (illetőleg lehetőleg nulla) egykulcsos jövedelemadóról. Pedig zseniális politikai húzásról, szépen felépített csapdáról van szó. Pár hét múlva elő kell jönni vele valahogy, esetleg frakcióhatározat születik majd erről is, mint a devizahitelesek megmentéséről. Abból se lett semmi, ebből se lesz, a lényeg azonban a tematizálás. Ennél jobb téma pediglen nincs.
Az ellenzéknek ugyanis két rossz választása van, amikor Orbán Viktor a maga kérlelhetetlen őszinteségével azt mondja, hogy nullakulcsos szja-t szeretne, de ha azt nem lehet is, legalább feleekkorát, mert...
És itt nincsenek érvek. Legalábbis szakmai indokok biztosan nem – és ez a legjobb trükk az egészben. Ha ugyanis szerencsétlen ellenzéki vezérek merészelik azt mondani, hogy a miniszterelnök komplett baromságokat beszél, akkor ők ugyebár az adóemelés pártján, az emberek ellen és az IMF-fel vannak. Meg a bankokkal és az ördög egyéb helytartóival is.
A másik megoldás, hogy az ellenzék szépen ráígér minderre (meg is csináljuk a nulla kulcsot, sőt még ezenkívül mindent csökkentünk, ami adó, rezsi és gonosz, és emelünk, ami fizetés, nyugdíj és segély). Utóbbi stratégia egyébként választási szempontból nyertesnek is bizonyulhat (2002 – Medgyessy Péter), csak azt a nem kis veszélyt is magában rejti, hogy utána a programot a választók követelni kezdik, ám a betartása (mint láttuk) lehetetlen.
Ha Orbán esetleg még komolyan veszi is saját ígéretét, akkor is pontosan tudja, hogy nem tárja fel az igazság minden részletét. Az egykulcsos gyermekkedvezményes szja bevezetését adócsökkentésként eladni ugyanúgy ordas hazugság, mint azt állítani, hogy megy ez tovább is. Az szja-csökkentéssel párhuzamosan ugyanis nőtt az egyéni járulék, megszűnt a járulékplafon, és nem utolsósorban emelkedett az áfa kulcsa is (tranzakciós illetékről, bank-, távközlési és egyéb szektoriális adókról nagyvonalúan el is feledkezhetünk).
Az újabb csökkentés forrása két dolog lehet: vagy a kiadásokon sikerül óriásit spórolni (kb. úgy, hogy megszüntetjük a közösségi közlekedés [MÁV, BKV] finanszírozását, a kedvezményes diák- és nyugdíjasbérletet, valamint az összes lakástámogatást és a családi pótlékot is egyszerre), vagy valahol adót kell emelni. Növelni lehetne például a járulékokat – de akkor nettóban ugyanott leszünk, mint korábban. Esetleg marad még az áfa további emelése is – adóknak a fogyasztásból kell jönniük, stratégiai cél, meg ilyenek.
Ezzel csak az a gond, hogy a most oly sokat emlegetett lánccsalásokat épp a magas áfa élteti igazán. És lehet, hogy Horváth András volt NAV-dolgozóval sok volt a probléma, és nem tárt fel nagy újdonságot se, de ebben az adóügyi közhelyben biztos igaza van.