Azt a Városligetet pusztítják, amely a bedekker szerint „Budapest (...) második legnagyobb közparkja, a XIV. kerületben. Teljes területe 100 hektár (1 km2). Ebből mintegy 81 hektár a tulajdonképpeni első európai Közpark, amelyet még Mária Terézia alapított 1785-ben az ő jó magyarjainak.”
Ami biztos, az biztos: ki is írták, el is bírálták a néhány százmilliós Nagy Nemzetközi Pályázatot a városligeti helyszínre. Ja, hogy nincs előtte senki fia-borja megkérdezve!? Se építész, se kertész, se semmilyen más szakma és szakember, se a főváros lakói vagy legalább az érintett kerületekben (VII., XIII., XIV.) élők? Hogy legalább őket vonták volna be a nagy alkotásba, rombolásba! Nem volt lakossági fórum, és nem kérdezték a szakmát sem.
Mostanában már a minisztériumokban terveznek, nem a szakemberek. Költségtakarékosságból. Meg hülyeségből. Pedig tanulhattak volna, ha mástól nem, hát például az elmúlt nyócév bukott baloldala által a Nyugati pályaudvar mellé álmodott kormányzati negyed nagy csődjéből. Ami pedig de jó lenne éppen most, ha megépült volna! Akkor nem kellene a minisztériumoknak szerteszét költözniük az országban.
De négy éve már egészen más időket élünk. Ezeknek dicsőségére kell valami nagy, nagyon nagy, minimum egy városnegyed, egy Múzeumi Negyed, hogy aztán Orbán Viktor legkésőbb 2016-ra költözni tudjon a királyi várba. Apróság az a több százmilliárdnyi forint eme kényre, kedvre, alkalomra és akaromra! És piha az építészkamarának meg a méregzöldeknek, mindenféle szakbarbároknak, akik nem átallották a Fuga Budapesti Építészeti Központban megtartott Városliget-konferencián egy emberként elutasítani ezt az egész barbár rémálmot.
Építészként és városrendezőként tennék egy alternatív szakmai javaslatot a múzeumi negyed megépítésére és a Városligetünk megvédésére úgy, hogy még jó néhány tízmilliárddal kevesebbe is kerülne. Van Budapest főváros egy Orbán Viktornak és Tarlós Istvánnak is kedvenc antikerületében, Angyalföldön egy kiváló adottságú terület múzeumi negyed építésére, ráadásul kerületi tulajdonban. Pont akkora, hogy elég lenne a múzeumi negyedhez.
Ez a telekegyüttes a volt híres Szabolcs Utcai Orvostovábbképző Kórház területe. Ráadásul a főváros szabályozási tervében évtizedek óta városrehabilitációra van kijelölve, és a XIII. kerületi lap, a Hírnök májusi száma szerint a kerületi önkormányzat egy Országos Kulturális Központot és egyetemet építene ide. A főváros és a kormány inkább egy Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központot szeretne ezen a helyen, ami már vagy több mint tizenöt éve, 1997 óta üresen áll.
Van tehát nekünk egy teljesen lepusztult, bontársa ítélt, kihasználatlan, óriási barnamezős és zöld területünk árván, amely enyészik tovább a főváros közepén, ahelyett, hogy egy jó döntéssel életre keltenék. Azért, mert a kerület meg a főváros és kormánya veszekszik a terület tulajdonjogáról meg arról, hogy mi is épüljön ott. Pedig a terület városrendezési és környezetvédelmi szempontból megfelelő megoldás lehetne egy új múzeumi negyed számára.
Mindehhez még ott van a Szabolcs utcai telekkel szemben a Lehel útig terjedő, még egyszer akkora terület, amely évtizedek óta szintén üresen éktelenkedik teljesen lerobbant és használaton kívüli volt honvédségi épületekkel a belváros szélén. Így az általam javasolt helyen megépített Múzeumi Negyed szervesen illeszkedne a főváros szerkezetéhez, és nem terhelné, nem zavarná környezetét, hanem szépen, okosan és pontosan kiegészítené a Várat, a Belváros Cityt, a megújuló zsidó negyedet és a Városligetet.
Ráadásul mindehhez 1, azaz egyetlenegy fát sem kellene kivágni! Erre tessék pályázatot kiírni! A pályamunkákat pedig – úgy, mint ahogy az egyébként a világon mindenhol máshol kötelező (lenne) ilyen évszázadra szóló tervek esetében – építészeti, kertészeti, közlekedési, környezetvédelmi, múzeumi, művészeti szakemberekkel, de leginkább a magyar társadalommal meg kell vitatni.
A szerző építész
***
Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában
