Nem épülhet olyan talapzatra a gazdaság, amely a társadalom kettészakadásához vezet, ahol a népesség egyharmada a jövedelmi szegénység és a társadalmi kirekesztettség körülményei között él; nálunk odáig fajultak a jövedelmi viszonyok, hogy a diplomás szociális munkás életkörülményei alig térnek el az ellátottak anyagi helyzetétől.
Ezért mindenáron, akár radikálisan át kell rendezni a költségvetést. A gazdasági növekedésből mintegy 400 milliárd többletbevétel keletkezik a költségvetésben. Ennek jelentős hányadát a jelen helyzetben a közszféra fizetésemelésére kell fordítani. Nem tekinthető normális dolognak, hogy több közpénz áramlik a sportba, ezen belül is a különösen sikeres labdarúgásba, mint a felsőoktatásba. Miként irreális a mai körülmények között minden kisvárosba stadiont építeni. Miért kell kivásárolni az energetikai és közműszolgáltatókat? Az előbbi évi 80 milliárd, az utóbbi két évre 140 milliárd forint. A Magyar Nemzeti Bank nem tekinti közpénznek a magyar fizetőeszköz leértékelődéséből származó nyereséget, és évente százmilliárdot költ presztízsvásárlásokra.
A sor sajnos hosszan folytatható. Azért sem vagyunk elkésve, mert a kormány rendszeresen módosítja a költségvetést, a két évvel ezelőtt hasonlóan korán elfogadott költségvetést még a hatálybalépése előtt teljesen átírták. Ezt most is megtehetik, és meg is teszik. Kérdés, miért: újabb vagyonelemeket vásárolnak, emelik a miniszterelnök Várba költözésére rendelkezésre bocsátott állami forrásokat, és felépítenek még néhány NB II-es csapatnak is egy-egy villanyfényes stadiont? Csak az érdekesség kedvéért: az idei költségvetésben a rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzatának elosztásánál a negyedik és ötödik legnagyobb tétel a sportra és a kommunikációra szánt amúgy is tetemes kiadások növelését célozta.
Tehát nem rögtönöztünk, hanem a társadalmi igények, az ország hosszabb távon is érvényesülő lehetőségeinek kiaknázhatósága céljából fogalmaztuk meg a fizetésemelési követelésünket. Éppen a realitások figyelembevételét mutatja, hogy most a közszféra fizetésemelésére koncentrálunk, miközben tudjuk, hogy a fizetések jelentős emelése elkerülhetetlen a versenyszférában is. A százezer forintos nettó minimálbér elérését továbbra is nélkülözhetetlennek tartjuk, de tisztában vagyunk azzal, hogy ehhez más adó- és jövedelempolitika, értelmes gazdaságpolitika, azaz kormányváltás kell. A minimálbér-emelési elképzelésünket már a tavalyi választási kampányban is megfogalmaztuk, azzal, hogy ez nem járhat a munkáltatói terhek növelésével. Nézzük meg ezt újra!
Kiindulópont: az egyik legnagyobb társadalmi problémánk, hogy az Európai Unióban nálunk van az egyik legalacsonyabb foglalkoztatási ráta, különösen az alacsony képzettségűek körében dolgoznak kevesen. (A foglalkoztatási ráta Ausztriában: 72,5 százalék, Magyarországon: 63,8 százalék; ezen belül az alapfokú végzettségűeké 33,4 százalék, a középfokú végzettségűeké 71,8 százalék, a felsőfokú végzettségűeké 82 százalék.) Ennek egyik oka, hogy magas a foglalkoztatás költsége a munkáltatók számára, miközben az átlagkeresetnél kevesebbet keresők számára aránytalanul magas a személyi jövedelemadó és a járulék. Így a magas bérköltség ellenére a minimálbér nettó értéke nem éri el a létminimum szintjét.
Ezért csökkenteni kell a munkáltatók bérköltségét, mert a versenyképesség egyik akadályozója az, hogy különösen az alacsony kereseteknél aránytalanul magas a munkáltatói teher, ahogy a szakmai zsargonban mondják, magas az adóék. Ezen túlmenően a minimálbér rendkívül alacsony, és 2010 óta jelentősen romlott a helyzet: a minimálbér bruttó értéke 42,9 százalékkal, azaz egyharmadával nőtt, míg a nettó minimálbér csupán 14,2 százalékkal, azaz reálértéke 2,3 százalékkal csökkent. Az egész adópolitika a magas jövedelműeknek kedvez az egykulcsos adóval és az adójóváírás megszüntetésével: a munkavállalók kétharmadának egyértelműen nőtt az adója, míg csupán egynegyedüké csökkent, igaz, ezen belül egytizedük igen jól járt. Ezért azt az alapelvet követjük, hogy az átlag alatti kereseteknél csökkenjen a munkáltató bérköltsége, valamint a munkavállaló adója, azaz emelkedjen a nettó kereset.
Konkrét intézkedések:
1. Havi 50 ezer forintig, azaz évi 600 ezer forintig legyen adó- és járulékmentes a bér a munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt, 300 ezer forint alatti havi kereset esetén. Ezzel havonta 14 250 forinttal, évi 171 ezer forinttal csökken a munkáltatói bérteher és 17 250 forinttal a munkavállalók adó- és járulékterhe.
2. Az 50 ezer forint és a 200 ezer forint közötti kereset személyi jövedelemadójára adójóváírás érvényesül, amely 8 százalékról indul, és 200 ezer forintnál éri el a 16 százalékot a jelenleg hatályos 18,5 százalékos munkavállalói és a 28,5 százalékos munkáltatói járulék változatlanul hagyásával.
3. A minimálbér havi 118 500 forint legyen. A fenti adó- és járulékterhek mellett a nettó minimálbér 100 347 forint, azaz a jelenleginek a másfélszerese. Ez az igen jelentős nettó minimálbéremelés így olyan módon megy végbe, hogy eközben a munkáltatói teher is csökken havi 11 ezer, évi 132 ezer forinttal.
A változtatás hatására igazságosabb lesz az adórendszer, nőhet a foglalkoztatás, különösen a kis- és középvállalkozásoknál; fehéredhet a gazdaság, mert a bérterhek csökkenésével már kevésbé éri meg feketén foglalkoztatni. A jelentős béremeléssel nőhet a fogyasztás, amely húzza magával az egész gazdaságot. Természetesen további modellszámításokra van szükség annak pontos meghatározásához, hogy a fizetésemelésnek milyen multiplikatív hatásai vannak, ebből milyen növekedési többlet és adóbevétel-emelkedés fakadhat.
Társadalmi párbeszédre, szakmai egyeztetésre és természetesen vitákra van szükség, hogy a fizetésemelési program a társadalom széles körében egyetértésre találjon. Éppen ezért készen állunk a tartalmi eszmecserére a munkáltatói és a munkavállalói szervezetekkel, a szakmai szervezetekkel és a civil szervezetekkel.
