galéria megtekintése

Görögországnak van lejjebb

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 04. számában
jelent meg.


Pócs Balázs
Népszabadság

Nehogy már azt is megmondják, mennyibe kerüljön a spagetti vagy a kávé a boltokban – háborog athéni ismerősöm, Angeliki. Elkeseredett és dühös. Arról győzköd, hogy az „intézmények” (értsd: az EU és az IMF, a két mumus) semmi mást nem akarnak, mint megbuktatni a görög kormányt. De nem baj, ők akkor sem lesznek rabszolgák.

S közben brüsszeli tárgyalótermekben tartanak válságtanácskozásokat, utolsó pillanatban összehívott telefonkonferenciákat, ám nem jutnak semmire. Európai vezetők tesznek ugyanolyan ingerült nyilatkozatokat, mint Angeliki, alig diplomatikusabb csomagolásban. Az athéni kormánynak semmi sem jó, ezekkel nem lehet tárgyalni.

Tényleg csak egy hétre...?
Tényleg csak egy hétre...?
Alkis Konstantinidis / Reuters

Itt tartunk most, harmincnégy évvel Görögország EU-csatlakozása és tizenhat évvel az euró bevezetése után. Az ellenfelek – görögök és hitelezők – lövészárkokba ásták magukat, s mintha elérkezett volna a pillanat, amikor már nem tudnak értelmes párbeszédet folytatni.

 

Például arról, hogy nem, senki nem akarja megszabni, mennyibe kerüljön a kávé vagy a spagetti a görögországi üzletekben. De ha Alekszisz Ciprasz miniszterelnök és csapata tovább szabadságharcol, sokaknak komoly gondot okoz majd egy csomag spagetti vagy kávé megvásárlása. És nem, az sem igaz, hogy Cipraszéknak semmi nem jó.

Ők csak annyit mondanak, hogy az elmúlt években lavinaként zúduló megszorítások nem vezettek az égvilágon sehova, hagyjuk már abba, találjunk ki valami mást.

Mielőtt azonban belemélyednénk a lövészárkokban kidolgozott gazdasági forgatókönyvekbe, vegyük észre: valójában politikai, sőt, stílusbeli vita dúl. Engedjenek-e a vasfegyelmet és nadrágszíjmeghúzást prédikáló „északiak” a nagyobb rugalmasságot és lélegzetvételnyi időt kérő „délieknek”? (Ha a görögöknek engednek, jönnek a portugálok, a spanyolok és az olaszok, s a franciákról akkor még nem is beszéltünk...)

Mihez kezdjenek a fiatal és lendületes athéni kormányfővel, aki még nyakkendőt sem köt, és képes kukába hajítani az eddigi megállapodásokat, mondván: na, akkor kezdjük elölről? S hogyan reagáljanak arra, amikor Ciprasz – aki a németek beleegyezése nélkül sosem érte volna el a görög mentőprogram meghosszabbítását – nekiáll második világháborús kártérítést követelni Berlintől?

A vasárnapi népszavazáson egész Európára lehet igent...
Christian Hartmann / Reuters

Nagyon bíztunk a Szirizában. Végre egy új csapat, semmi közük a két nagy párthoz, a velejéig korrupt politikai elithez. És tessék, igazi változást ők sem hoztak – panaszkodik egy másik athéni ismerős, Sztavrosz. Hoztak viszont sosem látott bizonytalanságot. A görögök pedig a lábukkal szavaztak: az elmúlt hetekben eurómilliárdokat menekítettek ki a bankokból és utaltak át külföldre, vagy rejtettek a párnahuzatba. Már akinek maradt megtakarítása.

Ezek után nem lepte meg, legfeljebb elszomorította az embereket Ciprasz bejelentése: egy hétre bezárnak a bankok. (Vajon tényleg csak egy hétre?) A pénzkiadó automatákból naponta legfeljebb hatvan eurót lehet kivenni. Külföldre átutalni tilos. A tét nem kicsi: megóvni a bankrendszert az összeomlástól.

Bejárták a világsajtót a fotók, amelyeken elkeseredett nyugdíjasok várakoznak a bankok előtt. Mivel kártyájuk sincs, nem jutnak pénzhez. A kedvükért egyetlen napra kinyitott néhány bankfiók, ahol maximum százhúsz eurót fizettek ki. Ez lenne hát a szép új világ. Görögország kontra Európai Unió. Az egyre mélyülő válságba belefásult, a sorozatos megszorításokkal kivéreztetett kisemberek az elmúlt napokban belekóstolhattak abba, hogy a helyzet lehet rosszabb is.

Ha az országot valóban kizárják az euróövezetből, és magára hagyják, a mostani krízis csak sétagalopp ahhoz képest, ami a görögökre várna.

Kizárják az euróövezetből?! Bizony, bizony, erről kell dönteni a július 5-i népszavazáson, amelyet Alekszisz Ciprasz volt kedves kiírni, miután szinte minden javaslatát visszadobta az EU–IMF-páros. Legyünk igazságosak: ő maga is visszadobta a hitelezők szinte minden javaslatát.

Szóval, Ciprasz azt kéri a polgároktól, hogy mondjanak véleményt az „intézmények” kéréseiről (ugye senki nem lepődött meg, hogy az eurómilliárdok átutalásához feltételek is tartoznak?), és mindjárt arra buzdítja honfitársait, hogy szavazzanak nemmel. Csakhogy az unió vezetői immár huszonnégy órában üzengetik a görögöknek, hogy ha nemmel voksolnak, ezzel az euróra, sőt, egész Európára mondanak nemet.

Ahogy a görög lakosság nem érdemelte meg az elmúlt öt év fizetés- és nyugdíjcsökkentéseit, adóemeléseit, az egekbe szökött munkanélküliséget, úgy nem érdemelte meg a mostani bizonytalanságot sem.

Hogy azon kelljen töprengeni, meddig tartanak zárva a bankok. Hogy képtelenség követni a sorsdöntő EU–görög alkudozást, mert percről percre változik a helyzet. Hogy azt kelljen hallani, Görögország nem tudta törleszteni az IMF-hitelt, és nem tud majd fizetni az Európai Központi Banknak sem.

S hogy az is felmerüljön, lefújják a népszavazást, ha az utolsó pillanatban összejön az egyezség. De nem jött össze, és különben is, nem múlt még el az utolsó pillanat? Sosem voltam hajlandó hitelt felvenni és eladósodni. Az ember éljen úgy, ahogy megengedheti magának – magyarázza Athénban Jorgosz. Tudja persze, hogy ő a józan kisebbséghez tartozik, amely tényleg kicsi. Tömegeket csábítottak a görögországi bankok kínálta kedvezményes hitelek; jó néhány ismerős mesélte, hogy úgy tukmálták rájuk az újabb és újabb kihagyhatatlan ajánlatokat.

...vagy nemet mondani
...vagy nemet mondani
Szimela Pancarci / MTI/EPA

Vettek új lakást, új autót, a gyereket külföldre küldték tanulni, hitelből fizették a nyaralást. Ám lehete bárkit hibáztatni, amiért jobban akar élni? Van-e, aki nem szeretne? Évtizedeken át szaladt az Európai Unió és benne Görögország szekere, ömlött a pénz az athéni államkasszába – csak éppen meg kellett volna nézni, hogy értelmesen költik-e el. De nem nézték. A politikusdinasztiák és oligarchák uralta, hírhedten korrupt görög vezetés szemrebbenés nélkül kozmetikázta a számokat, Görögország „elfelejtett” fejlődni, és ez természetesen az EU előtt sem maradhatott titokban.

Brüsszelben és az uniós fővárosokban azért nem hülyék ülnek, ám diszkréten félrenézni mindig könnyebb.

Szóval egyik fél sem tehet szemrehányást a másiknak. De azért mindkettő tesz.

Csak hát – és ezt nem ismerték fel Cipraszék –, az erőviszonyok meglehetősen egyenlőtlenek. Az elefánt és a kisegér. Sokat elárul a görög–EU-tárgyalások hangulatáról a Ciprasz és Jean- Claude Juncker közötti incidens. A görög kormányfő egy csütörtöki napra ígérte a legújabb reformjavaslatokat, amelyeket azonban nem küldött el.

Harc a  járandóságért
A harc és a bizonytalanság aligha ér véget
Alkis Konstantinidis / Reuters

Szombaton próbálta felhívni az Európai Bizottság elnökét, aki nem fogadta a hívást, mondván: egyelőre nincs miről egyeztetni. Athénban lelkesen tüntetnek az igen és a nem szavazatok hívei, családokat és baráti köröket oszt meg, hová is kellene tenni az ikszet vasárnap.Büszkén, emelt fővel induljon-e el Görögország az önálló boldogulás útján (amely könnyen a szakadékba vezethet), vagy maradjon-e az európai klub tagja, ahol a megfelelő reformokért cserébe tovább folyósítják a tetemes összegeket? Egy biztos: akár elutasítják a görögök az EU–IMF-megállapodást, akár elfogadják, nehéz évek várnak rájuk.

Csak a spagettit és a kávét legyen miből kifizetniük.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.