Pengeélen táncolunk. Azt olvassuk komoly lapokban, hogy a milliárdos gázszerelő, a legfőbb hűbérúr földije és kebelbarátja a leendő vejét is beveti a renegát oligarcha elleni háborúba. Ez közügyileg annyit tesz, hogy megkezdődött a harc a nemzeti vagyon újrafelosztásáért, magánügyileg pedig, hogy a leendő vő egy 28 éves fiatalember, aki bölcsész végzettséggel máris egy hirtelen nagy jövő előtt álló építőipari cég vezérigazgatója.
Meg vagyunk lepve. Mi, akik évek óta élénk figyelemmel kísérjük a milliárdos gázszerelő karrierjét, úgy ismerjük őt ritka, ám annál mélyebb önvallomásaiból, mint aki milliárdosként és kebelbarátként is az maradt, aki volt: egyszerű gondolkodású ember, aki a szintén egyszerű gondolkodású emberek társaságában érzi jól magát, s családját is ebben a szellemben irányítja. Ebből következően meg voltunk győződve róla, hogy a milliárdos gázszerelő lánya egy másik helybéli gázszerelő fiába lesz szerelmes, vagy ha nincs ilyen, más egyszerű emberbe, akár a mezőőr gyermekébe vagy a takarmányt szállító cég sofőrjébe.
De nem. Elismerjük, hogy az élet hoz néha ilyen véletleneket, a szerelem vak, ám mintha egyre gyakrabban történne meg, hogy a milliárdokra szert tett apának a lánya valahogy inkább vezérigazgató meg cégtulajdonos fiatalúrba szeret bele, miként az ifjú vezérigazgatók is a milliárdos apák lányaihoz vonzódnak, hogy úgy mondjuk, „osztályalapon működik köztük a kémia”. Pengeélen pedig azért táncolunk, mert hiszen magánügyeket forszírozunk, s nyilván irigységből.
