galéria megtekintése

Van kémiájuk

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 21. számában
jelent meg.


Megyesi Gusztáv
Népszabadság

Pengeélen táncolunk. Azt olvassuk komoly lapokban, hogy a milliárdos gázszerelő, a legfőbb hűbérúr földije és kebelbarátja a leendő vejét is beveti a renegát oligarcha elleni háborúba. Ez közügyileg annyit tesz, hogy megkezdődött a harc a nemzeti vagyon újrafelosztásáért, magánügyileg pedig, hogy a leendő vő egy 28 éves fiatalember, aki bölcsész végzettséggel máris egy hirtelen nagy jövő előtt álló építőipari cég vezérigazgatója.

Meg vagyunk lepve. Mi, akik évek óta élénk figyelemmel kísérjük a milliárdos gázszerelő karrierjét, úgy ismerjük őt ritka, ám annál mélyebb önvallomásaiból, mint aki milliárdosként és kebelbarátként is az maradt, aki volt: egyszerű gondolkodású ember, aki a szintén egyszerű gondolkodású emberek társaságában érzi jól magát, s családját is ebben a szellemben irányítja. Ebből következően meg voltunk győződve róla, hogy a milliárdos gázszerelő lánya egy másik helybéli gázszerelő fiába lesz szerelmes, vagy ha nincs ilyen, más egyszerű emberbe, akár a mezőőr gyermekébe vagy a takarmányt szállító cég sofőrjébe.

De nem. Elismerjük, hogy az élet hoz néha ilyen véletleneket, a szerelem vak, ám mintha egyre gyakrabban történne meg, hogy a milliárdokra szert tett apának a lánya valahogy inkább vezérigazgató meg cégtulajdonos fiatalúrba szeret bele, miként az ifjú vezérigazgatók is a milliárdos apák lányaihoz vonzódnak, hogy úgy mondjuk, „osztályalapon működik köztük a kémia”. Pengeélen pedig azért táncolunk, mert hiszen magánügyeket forszírozunk, s nyilván irigységből.

 

Ám ez most nem az az eset, amikor a dúsgazdag Vajna méltóságos asszony kitartott filmcézár férje ingyenzsetonokat osztogat hálás népének a kaszinó előtt a kínai holdújév alkalmából; az ilyeneken már rég túl vagyunk, s most se szólnánk, csakhogy nemzeti létkérdésről van szó. Annak idején a királyi udvarok, csakúgy, mint a leggazdagabb főurak, se titkolták, hogy birtok a birtokhoz, vagyon a vagyonhoz adja a lányát, házasítja ki a fiát, emez hozza a gazdagságot, amaz a befolyásos kapcsolatokat, a bejárást az udvarba; nehogy már szégyellni kelljen ezt, s főleg titkolni.

Hiszen alig jött össze izzadságos munkával gázszerelőileg meg vezérigazgatóilag a fele királyság, s máris felosztódjék? Hiszen még nem is koncentrálódott igazából a vagyon Magyarországon, s máris széthordják? A nemzet pusztulna bele. Sofőrrel, egyéb lúzerekkel nem sokra jutunk. A hercegkisasszony mégse állhat oda az apja elé, hogy „drága édesapám, miniszterelnök úr, ez itt a barátom, Laci, ortodox gondolkodású pék”.

Az most nem válasz erre, hogy a hercegkisasszonyok nem ilyen körökben forognak. Mi magunk a saját szemünkkel láttuk pár éve a Balaton Sound fesztiválon, hogy személyesen a zamárdi pék vitte fel a VIP-páholyba a friss péksüteményt, oda, ahol a hercegkisasszony is önfeledten mulatott az udvarhölgyeivel, s mondhatjuk, ilyen jóvágású, okos szemű pék nincs az egész déli parton; a kontaktus lehetősége tehát megvolt, mégis mindig a vezérigazgató meg a cégtulajdonos fiatalurak győznek.

Az már aztán a regényírók dolga, hogy utánajárjanak: vajon az új főúri osztály soraiban köttetnek-e érdekházasságok, vagy tényleg csak a kémia dolgozik. Van-e az úgy, hogy a hercegkisasszony vagy a méltóságos úr legkisebb lánya a cég szerény, ám devizahitelt nyögő anyagbeszerzőjébe szerelmes fülig, mégis a szomszéd földbirtokos félhülye és ragyás fia vezeti oltár elé? Rossz volna még rágondolni is, hogy mit meg nem kell tenni a családi békességért és a haza felvirágzásáért.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.