galéria megtekintése

Van határa

25 komment


Hargitai Miklós

A norvégok vagy a dánok valószínűleg nem sokat tudnak a saját jogállamukról: ahhoz, hogy az absztrakt képződményt megfigyelhessék, olyan jogesetekre – leginkább a hatalmi ágak, vagy a hatalom és a polgárok érdekütközéseire – lenne szükség, amelyek arrafelé elvétve fordulnak elő.

Mi egy időben gyakrabban láthattuk a fékek és ellensúlyok működését – például akkor, amikor az előző érában vezetőszáron vittek el (utóbb általában fölmentett) politikusokat, vagy akkor, amikor az egykori köztársasági elnökök némelyike komolyan vette alkotmányos szerepét, és megakasztotta a kormányzat politikai gőzhengerét.

Mostanában azonban mifelénk belassult a jogállami gépezet, és olyan apróságokkal, mint a tanterem-felújításokra elszórt százmilliók, nem is lehet működésbe hozni. Minden ügy egy-egy újabb teszt arról, hogy abban a speciá­lis konstellációban, amikor a rendőrség, az ügyészség, a bírói kar, az ombudsmani hivatal, az adatvédelmi hatóság élén és az alkotmánybírói székek többségében Orbán Viktor személyes választottjai ülnek, hol húzódik a magyar jogállamiság ingerküszöbe. Azaz újra és újra fölvetődik a dilemma, hogy a közvagyonból mennyit lehet büntetlenül eltennie a kormány, a kormánypárti frakció és a kormányzati holdudvar tagjainak.

 

Az Alkotmánybíróság tegnapi döntéséből az derült ki, hogy 2016 tavaszán – az elveszített kétharmad, a lassan fogyatkozó népszerűség és az erősödő népharag idején, amikor azonban a fentebb felsorolt kulcspozíciókat változatlanul a Fidesz birtokolja –, valahol a néhány milliárdos és a 260 milliárdos szint között lehet a képzeletbeli határ. Vagyis az a néhány milliárd, amit lépten-nyomon és innen-onnan legombolnak átláthatatlan szerződésekkel, még belefér, de a jegybank alapítványainak százmilliárdjaival nem lehet angolosan lelépni. Elég magasan van a határvonal annak fényében, hogy 260 milliárd forint jóval több például a felsőoktatás éves költségvetési támogatásánál, ugyanakkor elég alacsonyan ahhoz, hogy évente több Orbán-közeli pénzeltüntetési kísérlet is fennakadjon rajta.

Ha azt vesszük, hogy Svédországban bukott már meg kormánytag egyetlen csoki árának (nagyjából 300 forintnyi összegnek) az államkasszába történt késedelmes befizetése miatt is, akkor leszögezhetjük: ez a mi tartós elvonókúrán tartott csenevész jogállamocskánk nem nyújt túlságosan épületes látványt üzem közben. Jó hír azonban, hogy még nem pusztult el végképp, csak piheg a kimerültségtől, és lehetséges akkorát rúgni bele, amitől fölébred. Most éppen Matolcsy Györgynek és szorgos csapatának sikerült az újraélesztési kísérlet – aligha örülnek neki, valószínűleg az alkotmány őrzői sem büszkék a produkcióra, az egyszerű állampolgárt azonban elégedettséggel töltheti el a tudat, hogy a közös kassza kapui még nincsenek sarkig kitárva. A döntés megszületett: akik talicskán tolják ki rajta mindannyiunk vagyonát, legalább láthatóvá válnak. Megeshet, hogy ennek is lesz visszatartó ereje. Színpadon inkább csak a bűvészek szeretnek lopni, igaz, ők legalább a végén visszaadják a pénzt. De az majd egy következő AB-ítélet után lehet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.