Minden tiszteletem a gyöngyösi civilé, aki szembeszállt a Jobbikkal, és a bíróké, akik a megfelelő helyre (a szemétkosárba) továbbították az abszurd politikai vádat: egy ártatlan választási kampányfelirat sérelmezését. Csak sajnos a címbe emelt szlogen (No Vona, no cry!, február 20.), pontosabban a Bob Marley-dal (No Woman No Cry), amelyből ferdítették, egyáltalán nem azt jelenti, amire a cikk is utal: „Nincs Vona/nő, nincs sírás”.
Ne, asszony, ne sírj, most el kell mennem, de minden rendben lesz, csak ne ontsd a könnyeidet – vigasztalja és kérleli a dalban a párját Bob Marley közös emlékeiket felidézve. Az udvaron főzött kukoricakását, az izzó fahasábok bevilágította éjszakát, a régi barátokat, s ahogy azt figyelték, miként próbálnak „az álszentek” elvegyülni a „jó emberek” között.
Mindez fényévnyi távolságra van a „Nincs asszony, nincs sírás” verziótól, amelyet valaki valamikor a magyar közegbe plántált Bob Marley jamaicai angolsága, a patois ismeretének hiányából és/vagy macsóságából fakadóan. Szabályosan don’t cry volna a felszólító mód, Marley szövege azonban azt a nyelvi és társadalmi közeget tükrözi, amelyben ő élt, ezért lesz ebből no cry.
