„Mi a kérdés?” Semjén Zsolt
Összegyűltek az állatok az erdőben, és vártak, egyre türelmetlenebbül. A Scotoplane (Scotoplanes globosa) el is kéredzkedett cigizni. Amikor eltűnt, többen kérdezték, mit keres ezen a válságértekezleten a Scotoplane? – Nemzetközi tanácsadó – súgta oda az erdei szalonka (Scolopax rusticola). A varjú ezek után is károgott még kicsit, de páran a józanabbak közül gyorsan lekussolták.
Ki vonná kétségbe, hogy a tengeri uborkák osztályába tartozó, furcsa külsejű állat képes lehet új aspektusok látásmódbeli szempontjainak fölvillantására? Ugyan ki merné őt részrehajlással, baloldalisággal-jobboldalisággal, népiességgel-urbánussággal vádolni? Hát lehet Tarsoly Csabával üzletelni az Atlanti-, a Csendes- vagy az Indiai-óceán fenéksíkságain? Hát lemerészkedne vajon Gyurcsány Ferenc minimum 1000 méter mélységbe, hogy ott orbánozásra bírja valahogy a Scotoplanét? Hát lehet fogni az ATV-t vagy a Klubrádiót, az Echo TV-t vagy a Lánchíd Rádiót odalenn? És ahhoz vajon ki venné magának a bátorságot, hogy azt állítsa, az üledékfaló Scotoplane a CBA-ból szerzi be a túléléshez okvetlenül szükséges, a mélytengeri iszapból kinyerhető organikus részecskéket? Ilyen érvekkel fegyverezték le az állatok a varjút, csakhamar tehát konszenzus alakult ki arról, hogy a Scotoplane a megfelelő állat a feladatra.
