Néhány óra alatt kétmillióan kattintottak a linkre. Anja Reschke, az ARD német közszolgálati televízió esti híradójában melegebb éghajlatra küldte a menekültek ellen uszítókat. – Aki úgy gondolja, hogy nem minden menedékkérő parazita, akit el kell űzni, fel kell gyújtani vagy elgázosítani, az jól érthetően tegye is a véleményét közzé – mondta élő adásban az újságírónő. Reschke kollégája a másik közszolgálati csatornánál, a ZDF-nél, Christian Sievers a menekültválságról szóló tudósításokat azzal szokta lekonferálni, hogy „ez is Németország 2015 nyarán”. Az is Németország, hogy csak Berlinben több mint húsz civil kezdeményezés próbálja lakáshoz, albérlethez juttatni a menekülteket. Az is Németország, hogy a védelmi tárcát irányító CDU-s politikus azt mondja: a Bundeswehr segít, megnyit üresen álló laktanyákat, sátortáborokat épít. Az is Németország, hogy a híres színész-rendező, Til Schweiger – aki egy volt katonai bázist vett meg barátaival, hogy a menekültek számára átalakíttassák – mocskolódó-gyalázkodó üzenetek célpontja. S az is Németország, hogy menekültszállásnak kijelölt épületeket felgyújtanak, mielőtt az új lakók beköltözhetnének.
A „haza bölcsének” tekintett egykori szociáldemokrata kancellár, Helmut Schmidt egyik provokatív gondolata úgy szól, hogy a németek lelkük mélyén idegengyűlölők. Sommás, súlyos ítélet ez, de az is tény, hogy a menekültek mellett masszívan megmozduló civil kezdeményezésekkel szemben rengeteg az elutasítás és a félelem. Olvasni olyan prognózisokat, amelyek szerint az idén akár 600 ezer menekült „szállhatja meg” a szövetségi köztársaságot, akikre legalább hatmilliárd eurót kell majd költeni az adófizetők pénzéből. A 2014 végén, 2015 elején több nagyvárosban tömegtüntetéseket szervező és a nyugati kultúra eliszlámosodása ellen fellépő „hazafiak” mozgalma, a Pegida széthullott ugyan, de a mélyben forrnak az indulatok. Ott munkál a rettegés, hogy a sátortáborokban, konténerlakásokban elszállásolt, többnyire muzulmán menekültek tömege megváltoztatja az ország identitását. Bizonyos politikai erők – nem csak Németországban – felismerték: a politikai választóvonalak már az identitás, a kultúra mentén húzódnak, s a migráció pont ezeket a választóvonalakat mélyíti.
Bár az első török vendégmunkások érkezése óta, több mint fél évszázada Németország bevándorlóország, még ma is arról vitáznak, hogy Európa vezető gazdasági hatalmának – 8,2 millió külföldivel, a lakosság tíz százalékával – továbbra is annak kell-e lennie. Sokak szerint egy bevándorlási törvény, az angolszász mintára bevezetendő kvótarendszer, a magasan képzett munkaerő „kimazsolázása” segítene. A másik oldal arra hivatkozik, hogy Németországnak – rettenetes XX. századi történelme miatt is – kötelessége, hogy minél több menekültet befogadjon. Mindenkit azonban lehetetlen. A német politika súlyos döntések előtt áll. S ezeket úgy kell meghoznia, hogy senki se gondolhassa: Helmut Schmidtnek lehet igaza.
