galéria megtekintése

Válófélben

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 24. számában
jelent meg.


N. Kósa Judit
Népszabadság

A válásban is az az egyik legrosszabb rész, amikor már múlik a súlyos döntés sokkja, viszont még el kell osztani a levesestányérokat, és hát ott van szegény dédi is, azt nem tehetjük, hogy a születésnapjára valamelyikünk nem jön el. Rendszerint ez az a szakasz, amikor a felek végképp meggyűlölik egymást, de annyira, hogy már azt sem értik, miért is házasodtak valaha össze.

Ha ezt az élethelyzetet lefordítjuk a demokratikus ellenzék jelen állapotára – és mi másért is ráncigáltuk volna ide a példát –, könnyen összefoglalhatjuk mindazt, amit e pillanatban biztosan tudunk.

Mesterházy a hibás, mert kierőszakolta magának a miniszterelnök-jelöltséget, de aztán sem ő, sem a klientúrája nem volt elég hiteles, hogy az urnához szólítsa az Orbánnal elégedetleneket.

 

Bajnai a hibás, mert mindig rossz ütemben mozdult, túl gyenge szervezetek élén indult harcba, a végén pedig hagyta, hogy a szoci apparátus megegye reggelire.

Gyurcsány a hibás, egyrészt mert mindig ő a hibás, másrészt mert kicsi a pártja, de baromi hangos, a Nagykörúton innen és túl.

Schiffer a hibás, a kamupártok a hibásak, a liberális megmondóemberek a hibásak, és könyörgöm, ki az ördög hívta ide Fodor Gábort?

Itt tartunk most. És még csak most jön a neheze, hiszen a következő bő egy hónapon belül zajlik majd le az új parlament megalakulása, a bizottságok felállítása, majd pedig az európai parlamenti választás.

Az előbbi azt a feladványt tartogatja, hogy az Országgyűlésbe bekerült demokratikus pártok a lehető legtöbb működőképes frakciót hozzák létre a saját soraikból, hiszen függetlenként üldögélni a parlamentben a jelen házszabály – és Kövér László óvó tekintete – mellett valós törvényhozói vagy akár politikai tevékenységre lényegében semmiféle lehetőséget nem ad.

Az utóbbiban pedig, ha lehet, még nagyobb csapda rejlik: mivel az összefogás erői ez alkalommal a korábbi kudarcot széthúzással próbálják feledtetni, erősen fenyeget a veszély, hogy egymás ellen folytatnak majd kampányt, ahelyett, hogy a Fideszre és a Jobbikra koncentrálnák erőiket.

A végleges összeveszést viszont nagyon szerencsés lenne most megspórolni. És nemcsak azért, mert az egyesült ellenzékre szavazó egymillió-háromszázezer ember nem erre fizetett be, hanem mert alig fél év van hátra az önkormányzati választásig, ahol ezeknek a pártoknak az igazoltan meglévő választói felhatalmazás alapján kutya kötelességük a lehető legtöbbet kihozni az újabb lehetőségből. És az nem fog menni anélkül, hogy a felek végre leüljenek egy asztal mellé, és higgadtan elosszák, amijük van: a felelősséget csakúgy, mint a levesestányérokat.

Ha pedig a válás mikéntje végre tisztázódott, el lehet kezdeni beszélni a hogyan továbbról. Újabb mézesheteket mímelni, sőt azokban reménykedni persze merőben fölösleges – de a józan és felelős együttműködés nem pusztán a hajdani összefogók létérdeke immár.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.