A kormány részéről okafogyottnak, elhibázottnak minősített tüntetés elérte egyik célját: igazi demonstráció volt. Az eső ellenére sok emberrel, érdemi felszólalásokkal, tapsokkal, közbekiabálásokkal, szép pillanatokkal és összefogást ígérő fogadkozásokkal. A kerekasztal pedig majd még nagyobb lesz, állítólag már az OECD szakemberei is ott ülhetnek majd, s tudvalévő, hogy minél nagyobb egy ilyen asztal, annál inkább szétterül, ellaposodik a problémahalmaz.
Sejthető, hogy a tüntetés ellenére a fő cél elérése ugyanolyan messze van, mint volt. A lényeg tudniillik, amit a szónokok helyesen kiemeltek – a rendszerszintű átalakítás. Az, amibe ez a kormány az élet minden területén oly szívesen belefog, oly szívesen alkalmaz körültekintés, előkészítés, egyeztetés nélkül, meglepetésszerűen, rövid határidővel. Legfőbb erénye egyikének tartja, hogy ezt teszi, mert elődjeinél mást sem látott, mint lassú lépegetést, helyben járást. Orbán Viktor kiütést kap ettől a toporgástól, szerinte először el kell foglalni a várat, utána ráér azon töprengeni, hogyan lehet berendezkedni ott. Ezzel a „foglalni, azután tárgyalni” metódussal alaposan átalakította környezetünket. Gyakran véltük a kis korrekciókat részéről győzelemnek, néhány módosítást okos kompromisszumnak, de még többször illant el az ellenállás ereje ezernyi bevetett hatalmi trükk miatt. Folyton azt hittük, hogy „na, ezt már nem” – majd bekövetkezett a „de, igen”. Képtelennél képtelenebb eseteket fogadunk bénult dühvel vagy fakó szenvtelenséggel, mint fantáziadús képregényeket, s kérdőn bámulunk magunk elé, hogy meddig. Márpedig Orbán a hírek szerint indignálódva leszögezte, hogy a Klik létéről 2018 előtt nem nyit vitát. E szörnyszülött felszámolása nélkül viszont aligha létezhet rendszerszintű átszervezés.
Az oktatás megregulázása, lebutítása az előző ciklus elején elkezdődött, a vele szembeni kritikákat szinte azonnal hallani lehetett – ha mástól nem, a Fidesz korábbi oktatáspolitikusaitól, Pokorni Zoltántól és Sáska Gézától. Az orbáni teória azonban erős és állhatatos, kedvenc centrális erőtere és a lassacskán az élet legkisebb zugába is befurakodó illiberális axiómái erősítik ebben. Gyűlöli a hátraarcot, akinél fölfedez némi puhaságot, tétovázást, pláne ellentartást, az repül a közeléből. Elvétve érheti olyan nyomás, amely egy kiszabadult, megszavaztatott, végre a megvalósulás küszöbére ért produktumot ismét palackba zárna. A más Magyarország megalkotásához vezető úton Orbán Viktor számára viszolyogtató, gyengeségről árulkodó volna egy ilyen nagyságrendű visszavonulás – precedenst teremtene, aminek csak a gondolatától is kiveri a veríték. Mindent meg fog tenni azért, hogy ebből a tüntetői akaratból kivonja a továbbéltető erőt, eltökéltséget, amelyet szombaton sokan érezhettek.
