galéria megtekintése

Vakvágány

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 07. számában
jelent meg.

Bauer Tamás
Népszabadság

Már a 2014-es választás előtt, a miniszterelnök-jelölt kiválasztása körüli huzavona miatt felmerült a gondolat, hogy az ellenzék demokratikus pártjai előválasztáson válasszák ki közös miniszterelnök-jelöltjüket, esetleg egyéni jelöltjeiket is. Az összefogó pártok közötti egyezkedések rossz emlékei miatt ez a javaslat most is napirenden van, Tóth Zoltán a szárszói találkozón is előterjesztette, a Republikon Intézet konferenciát is rendezett a kérdésről, ahol bemutatta a saját, alaposan kidolgozott javaslatát. Példának tekintik mindenekelőtt az amerikai politikában gyakorlattá vált, néha-néha Európában (legutóbb Franciaországban) alkalmazott előválasztást is.

Ez az elképzelés vakvágány,mégpedig két értelemben is. Először is azért, mert az eljárás nem alkalmas arra, amire kitalálták. A példák félrevezetők: mind az amerikai, mind a francia előválasztáson egy párt jelöltjei közül választják ki azt, aki a párt nevében elindul a választáson, míg nálunk az a kérdés, hogy melyik párt jelöltje legyen – országosan és egy-egy választókerületben – a közös jelölt. Az amerikai vagy francia esetben magától értetődik, hogy az előválasztáson kiválasztott közös jelöltet mindenki támogatja, és ennek Amerikában sok évtizedes hagyománya van, ezért nem okoz gondot, hogy az előválasztáson egymással szemben kampányolnak.

Az előválasztás célja az volna, hogy kiválassza azt az országos listavezetőt (miniszterelnök-jelöltet), illetve 106 egyéni választókerületi jelöltet, aki leginkább számíthat a demokratikus oldal választóinak támogatására, leginkább képes a Fidesz-rendszerrel szemben álló választók mozgósítására. A javaslat azt feltételezi – a Republikon-tanulmány ezt ki is mondja –, hogy a demokratikus oldal szocialista, liberális, konzervatív és zöld szavazói ugyanúgy egy értékközösséget alkotnak, mint a két amerikai párt vagy a francia nagy pártok tagjai és választói, ezért az előválasztás ugyanúgy a legalkalmasabb, legtöbb mozgósító erővel rendelkező személy kiválasztására szorítkozhat, mint ott. Ez azonban nincs így. A mi demokratikus pártjaink tagjait és választóit markáns politikai, sőt értékrendbeli különbségek választják el egymástól. Az egyesíti őket – talán –, hogy szemben állnak az orbáni önkényuralommal, de abban, hogy milyennek képzelik Magyarországot, nagyobb különbségek lehetnek köztük, mint az amerikai demokraták és republikánusok, vagy a francia szocialisták és jobboldaliak (immár Sarkozy őket is republikánusoknak nevezte át) között.

 
– Most, hogy sikerült kiválasztanunk egy vezetőt, ki kéne választanunk azokat is, akik mennek utána!
– Most, hogy sikerült kiválasztanunk egy vezetőt, ki kéne választanunk azokat is, akik mennek utána!
Marabu

Sokszor az egymás vezetői iránt érzett mély bizalmatlanság is szembeállítja őket. Az Együtt–PM vezetőinek Unicumot kellett inniuk 2014 januárjában, hogy megemésszék Gyurcsány Ferenc felvételét a listára, az MSZP helyi emberei elutasították az Együtt első szentendrei jelöltjét, a partnerpártok pedig alkalmatlannak tekintették az MSZP adta közös miniszterelnök-jelöltet. Vajon áthidalja-e ezt az előválasztás? Az előválasztáson, amely a tervek szerint fél évvel vagy akár egy évvel megelőzné magát a választást (és ez a közös jelöltek, illetve közös listavezető felépítéséhez nélkülözhetetlen), alighanem csak a biztos pártválasztók, a pártok elkötelezett hívei vennének részt. Az előválasztás nagy valószínűséggel a hívek, a biztos választók körében legerősebb – azaz inkább a Fidesszel szemben legkevésbé gyenge –párt jelöltje nyerné. Az előválasztás kitalálói alighanem azt hiszik, hogy a résztvevők a jelöltek személyes adottságai alapján majd azt választják ki, akit a legalkalmasabbnak gondolnak a feladatra. Valaha azt gondoltuk, hogy a választásokon nagy szerepe van a jelöltek személyiségének. Már 1990-ben meg kellett tanulnunk, hogy ez nem így van. A választók tudják – még ha a politikusok nem is hiszik el –, hogy a választáson az egyéni képviselőjelöltek is pártokat képviselnek, és az általuk támogatott párt jelöltjére szavaznak, függetlenül a személytől. Nem lenne ez nagyon másképp az előválasztáson sem. Ismerjük a pártok tagjait, aktivistáit: ők bizony a saját emberüket támogatnák. Nagy szerepe lenne az előválasztás kimenetelében a pártok szervezeti erejének: akik tagdíjfizető tagként egy-egy párt elkötelezett hívei, nyilván részt vennének az előválasztáson, és pártjuk jelöltjét támogatnák. Közelebb visz-e a győzelemhez, ha az előválasztás nyertese, akinek az aktívak körében a legnagyobb a támogatottsága, nem tudja maga mellé állítani a többi párt híveit és különösen azokat, akik rendszerint csak a kampányban döntenek a részvételről és arról, hogy kire szavaznak? Nem, ez kevéssé valószínű. Nem alkalmas technika ez arra, hogy javítsa esélyünket a Fidesz és a Jobbik legyőzésére.

Vakvágány az előválasztás ötlete más szempontból is. A demokratikus oldal mai pártjai és mai vezető politikusai hosszú évek óta csak a kialakult szavazótábor újraelosztására képesek. Az „Orbán, takarodj!”, a kormány és a rendszer elutasítása a legkülönbözőbb megfogalmazásokban sem bizonyul elegendőnek szélesebb kör bizalmának megnyerésére. Milliók nem bíznak a Fideszben, sőt pokolba kívánják a kormányt, de nem látnak mást sem, akiben bízhatnának, akitől jobb életet remélnének. Nem látnak ilyen hiteles elképzelést, urambocsá! programot, és nem látnak olyan politikust, aki a reményt adó alternatívát személyében hordozná. Egykor Antall, Horn, Orbán ilyen volt, ezért szavaztak oly sokan a regnáló hatalom ellen – ma nincs kit követve a regnáló hatalom ellen szavazni. Az a politikai üzenet és politikai magatartás, a fennállóval szembeni attitűd, amely a demokrata választók jelenleginél szélesebb körét ragadja meg, és az üzenetet hordozó vezető, aki a demokrata választók jelenleginél szélesebb körének bizalmát képes elnyerni és utána a kormányzás során is megtartani, csak az előttünk álló évek politikai harcaiban alakulhat ki, illetve válhat a politikai élet résztvevői és az Orbán-rendszertől szabadulni kívánó választók milliói számára azonosíthatóvá. Ma nem látható, hogy miféle politikai harc lesz ez, és milyen szerveződések és személyek lesznek a fontos szereplői.

Korántsem magától értetődő, hogy a ma az Országgyűlésben képviselt pártok, illetve azok vezetői lesznek ezek, bár persze nem is zárható ki, hogy egy, a maihoz képest megváltozott helyzetben ők válnak erre képessé, közülük kerül valaki olyan helyzetbe, hogy elnyerheti milliók bizalmát. Ez azonban nem az előválasztás technikájának, hanem a Fideszével szembeállított jövőkép és magatartás kialakításának korántsem technikai kérdése. Erről tereli el a figyelmet az előválasztás ötlete.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.