A nemzetgazdasági tárca bő hat hónap késéssel közzétette, mely szakmák képzéséhez járul hozzá az állam. Arról van szó például, hogy Baranyában támogatják-e a motorszerelő-képzést, és ha igen, hány helyen és mennyi tanulóval, vagy Szabolcsban lesz-e támogatott kozmetikusképzés. Ehhez trendeket kell ismerni, fel kell mérni, hogy egy adott régióban, megyében, városban mire lesz igény.
Azon nem érdemes fennakadni, hogy épp az a kormány hivatkozik piaci viszonyokra –arra például, hogy több műszaki szakemberre és kevesebb bölcsészre lesz szükség –, amely államosít mindent, ami csak eszébe jut és amihez hozzáfér. Ez csak bonyolultabbá teszi a képletet, amit unortodoxnak hívunk. De az már probléma, hogy nem tudni, milyen hatástanulmányok alapján hozzák meg az ilyen döntéseket, és még nagyobb gond, hogy e rendeletet két nappal a jelentkezési határidő lejárta előtt tették közzé.
A nem állami fenntartású szakiskoláknak ugyanis már decemberben meg kellett hirdetniük a képzéseiket. Vaktában tették ezt, mert így írják elő jogszabályok. Úgy tűnik, senkit nem érdekel, mit csinálnak most. Legfeljebb tönkremennek. De kinek fontosak azok a gyerekek, akik terveztek valamit az életükkel, és kit érdekel, hogy hányan kényszerülnek közülük eldobni a terveiket? Igaz, nem a kiválasztottak kasztjához tartoznak. Az másik világ. Ők ott annyit érnek: lakást, jó iskolát, Svájcot. Ezek a gyerekek meg ennyit. Csak hogy mindenki jó előre tudja, hol a helye az életben.
