Azt mondja a mélységes valóságismeretével büszkélkedő Pásztor, hogy a cigányok sokkal jobban betartják majd a törvényt, ha az általuk választott és mélységesen tisztelt vajda mondja meg nekik, hogy tartsák be.
Azok a hülye, valóságtól elrugaszkodott történelmi tények meg azt mondják, hogy a vajdaság egyáltalán nem hagyományos cigány intézmény. A vajdát a nem cigány uraságok választották ki közvetítőnek és rendfenntartónak, vagyis kápónak. Cigányul besúgónak nevezték őket. Persze elfogadhatták a bölcsebb urak vajdának azt is, akit a cigány közösség leginkább elfogadott, de ez csak rajtuk múlott.
Ehhez nem kell vajda, erre a célra a Farkas Flóriánok is megfelelnek
A vajdarendszer működéséhez két dolog kell. Az egyik, hogy az életutat csekély kivétellel meghatározza a születés, a másik, hogy ne legyen jog, csak kegy. Ha beleszülettél egy életmódba, közösségbe, foglalkozási körbe, akkor abban éled le az életedet, és pont. Ahhoz, hogy abban létezhess, mindenféle fölsőbb engedély kell, folyamatosan szükséged van az urak kegyére, ahhoz pedig a közvetítő vajdán keresztül vezet az út. Amióta hatósági erővel, bíráskodási joggal felruházott igazi vajdák nincsenek, kiterjedt klánok fejeit szokták így nevezni.
Ők szállítják a befolyásuk alatt álló, egzisztenciálisan gyakorta nekik kiszolgáltatott, a jogtudatos állampolgári magatartástól távol tartott emberek támogatását annak, aki ezért megfelelő ellenszolgáltatást nyújt. Ehhez nem kell vajda, erre a célra a Farkas Flóriánok is megfelelnek. A cigányság túlnyomó része már rég kikerült azokból a hagyományos közösségekből és életformákból, amelyekhez a vajdarendszer passzolt, és amelyeket „jól működtettek” azok a „cigánytörvények”, amelyeket Pásztor szerint „bizonyos pontig” „a többségi társadalomnak is tolerálnia kell”.
Pásztor már 2009-es törvénysértő nyilatkozatával is bebizonyította, hogy vannak törvények, amelyeket nem tart mindenkire (például magára) nézve kötelezőnek, de én ebben sem értek vele egyet. Senkinek nem kell semmilyen külön törvényt tolerálni, ha az ország törvényeibe beleütközik, ha meg nem ütközik, akkor mindenkinek elemi joga alkalmazkodni hozzájuk, vagy figyelmen kívül hagyni őket. Éppúgy, mint egy vallási felekezet törvényei esetében.
Amúgy meg, ami a romani krisből ténylegesen létezik még, az a cigányság nagyon szűk körében nagyon kevés dolgot szabályoz. Igazából nem több, mint polgári pereket kiváltó informális választott bíráskodás vagyoni és családi ügyekben. A súlyos társadalmi problémák enyhítéséhez éppannyira járulhat hozzá, mint a vajda. Semennyire.
