galéria megtekintése

Üzlet vagy halál

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 18. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Pár hónapja bekerültem egy kórházba. Megvizsgáltak, ott tartottak. Épp belefészkelődtem az ágyamba, amikor jöttek EKG-t csinálni. Mondtam, egy órája égákéztak egy emelettel lejjebb. Azt valamiért nem látja a számítógépében, mondta a doki néni, megcsinálja még egyszer. Mibe kerül az? Neki semmibe, nekem se. Amúgy ötezer forint. Úgy repült ki ez az ötezres a kedves olvasó adójából az ablakon, hogy senkinek sem fájt.

Csak egy államilag működtetett kórházban lehet ez a röpülés ilyen fájdalommentes. Csak a bürokratikus koordináció képes rá, hogy két szint között ne tudjon koordinálni. Egy magántulajdonos pénzéből fizetett orvos nem kockáztat meg ilyen védhetetlen pénzköltést, mert tudja, hogy az valakinek konkrétan fáj, ezért erősen figyelteti az ilyesmit. Én sem hagytam volna magam duplán megekágézni, ha nekem kell kifizetnem.

És azt sem engedheti meg magának a nem állami orvos, hogy a szükséges vizsgálatokat ne végezze el, mert azzal a pacientúrát, így a bevételt veszélyezteti. Minden rendszernek vannak hátrányai és veszteségei, de a pazarlás és a hiány legnagyobb mértékét akkor tudjuk előállítani, ha nem engedjük érvényesülni a költséghatékonyság érdekeit.

 

Hacsak nem végtelen az állam teherbíró (az állampolgár adóviselő) képessége, az alacsonyabb hatékonyság rosszabb egészségi állapotot és rövidebb életet jelent. Az elmúlt hetekben egy sor cikkünk, sok adattal bizonyította, hogy ha olyan bajunk támad, amibe bele is lehet halni és túl is lehet élni, sokkal nagyobb eséllyel halunk meg, ha az államra bízzuk magunkat, és sokkal nagyobb eséllyel élünk túl, ha kimegyünk az orvosi piacra. Amikor „a nagyobbik kormánypárt abból indul ki, hogy az egészség nem üzlet, abban nincs helye magánérdeknek” (Lázár János), akkor a halált prédikálja (miközben az élet kiemelt esélyét biztosítja protekciós káderei számára a mások rovására kiemelt kórházaiban).

Piaci alapon persze szinte senki nem tudná kigyógyíttatni magát a legsúlyosabb betegségekből, mert az annyira drága lenne, hogy közönséges magánzseb nem állhatná. Ezért kell a kötelező egészségbiztosítás. A szolidaritási közösség, melybe befizet mindenki, akinek jövedelme van akkor is, amikor nem beteg, és aztán ebből gyógyítják azt, aki beteg, akkor is, ha nincs jövedelme. Ha a társadalom kötelességének tekintjük, hogy senkit ne hagyjon fizetőképtelenség miatt meghalni, akkor ebbe a szolidaritási közösségbe való belépést kötelezővé kell tenni.

Ezt a kötelezettséget csak az állam tudja érvényesíteni és szabályozni, de ebből abszolúte nem következik, hogy bármi egyébnek államinak kellene lennie. Monopóliumnak pláne nem. Az OEP a 49 magántulajdonú műveseközpontnak ugyanannyit fizet a kezelésért, mint a 22 államinak. Erdős Attila a múlt heti Magyar Narancsban szépen kimutatja, hogy „a magántulajdonban lévő szolgáltatók általában magasabb színvonalú szolgáltatást is nyújtanak, mint az államiak”. Ugyanazért az OEP-tarifáért. Hát akkor?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.