Mi már jól ismerjük a kormánykék plakátokat és újsághirdetéseket, a britek még csak barátkoznak a magyaros stílussal. Orbán Viktor nem ad interjút olyan riporternek, aki kérdez, netán visszakérdez, helyette trükkösen megfogalmazott és reklámszakemberek által egyenformába öntött üzenetekkel bombázza népét. Mondjuk, az elképzelhető, hogy egyetlen valamirevaló brit újság sem érdeklődött nála arról, miként vélekedik a csütörtöki referendumról, s kénytelen volt az adófizetők pénzén szólni a népszavazás résztvevőihez.

A britek nyilván nem nagyon tudják, hogy Orbán évek óta lázít Brüsszel ellen, ám a magyarok, akiknek nevében előszeretettel beszél, többségükben ennek ellenére továbbra is az Európai Unió hívei. Az is pikáns, hogy a Mailhez hasonlóan szintén a kilépés mellett érvelő Daily Telegraph ugyanazon a napon a felesleges felcsúti kisvasút történetével illusztrálta, miért is lenne jobb a briteknek az unión kívül: akkor nem szórnák el az ő adójukat is a magyar miniszterelnök infantilis hóbortjára. Kétmillió eurónyi uniós támogatás egy havi harminc utast szállító játékvonatnak még a legeuró­paibb britből is kihozza a címeroroszlánt. Tehát miközben Orbán a maradás mellett érvel, a kilépés hívei éppen vele példálóznak arról, miért nem szabad maradni. Egy harmadik lap, a Mirror közben a náci karlendítéssel köszönő magyar futballhuligánokkal riogatja olvasóit.

Minden hirdetés annyit ér, amennyire hisznek neki. Hiteltelen forrásból érkező üzenetnek nincs sok értelme. Orbán az ablakon dobta ki azt a 21 milliót.