Ausztria és Finnország megosztott 77., Norvégia 74., Svédország 29., Dánia 28. lett azon a hivatalos olimpiai éremtáblázaton, amelyen Magyarország a 12. helyen végzett. A nevezettek együttvéve sem szereztek annyi aranyat, mint a magyar olimpikonok (az osztrákok, a finnek, a norvégok egyszer sem hallhatták himnuszukat), mégsem hihető, hogy a pályán megélt egyéni kudarcokon túl nemzeti balsorssal szívükben, országuk vert seregeként utaztak volna haza Rióból. És nehéz is lenne olyan releváns rangsort találni, amely szerint kollektíven legyőztük volna azt az Ausztriát, amelyik az Európai Unió legtehetősebb tagállama, azt a Finnországot, amely az elmúlt negyedszázad legnagyobb ugrását produkálta a kontinensen, vagy azt a Dániát, amelyik évtizedek óta vezeti az országboldogság-listákat.
Mifelénk a politika mestere annak, hogy nehezen számon kérhető teljesítmények alapján osztályozza a saját produkcióját. Pedig mondjuk a születéskor várható élettartam, az ezer főre jutó diplomások száma, vagy akár az elvontnak tűnő (bár sok konkrét mérőszámból összeálló) versenyképesség alakulása is sokkal többet árul el az állam irányítóinak 4 (8, 12 stb.) év alatt elvégzett munkájáról, mint például az, hogy az éveken át az USA-ban élő és készülő, a magyar sportvezetéssel leginkább levelezési kapcsolatban álló fenomén hány érmet úszott össze Brazíliában. Ez a megállapítás természetesen semmit nem von le Hosszú Katinka valóban kivételes és világszínvonalú szereplésének értékéből – de nem is tesz hozzá semmit azoknak a mérlegéhez, akik most érdemtelenül sütkéreznének a dicsfényben.
Bármit gondol is a miniszterelnök, a magyar férfiakkal nem az a baj, hogy ezúttal alig jutottak fel a dobogóra, hanem az, hogy fájóan nagy számban halnak meg, mielőtt nyugdíjba mehetnének. Talán furán hangzik, de Magyarország egy szemernyit sem volt rosszabb hely 2008-ban – amikor, ha a medálokat nézzük, csúfosan leszerepeltünk a pekingi olimpián –, sőt, a mérhető kritériumok alapján valószínűleg egy kicsivel jobb hely volt, akár a fizetések vásárlóerejére, akár mondjuk az idehaza alkalmazásban állók számára gondolunk. És nem lesz jobb semmivel, ha mondjuk 2020-ra megduplázzuk az érmeink számát, de egyébként minden marad a régiben.
