Sándor Máriáék újrakezdik, Pukliék folytatják, miközben a kormány szórja rájuk a pénzt – hát ezeknek semmi sem elég? Nehéz ugyan a sokcsatornás kommunikációs zárótűz ellen tényekkel és észérvekkel védekezni (észrevették, hogy minden Eb-meccs szünetében kapunk néhány jó hírt?), de a felelős felnőttlét már csak ilyen: aki érteni akarja, hogy mi történik az országban, kénytelen a szlogenek mögé nézni. Így szembesül azzal, hogy a felsőoktatásban 2018-ig garantált 27 százalékos bérfejlesztés szinte pontosan megegyezik az átlagbérek három év alatt prognosztizálható változásával.
Az idén ugyanis 5,7 százalékkal nő a reálbér, és a fokozódó munkaerőhiány miatt a tempó aligha lassulhat a következő években. A pedagógusok ezen túlmenően valójában eddig sem a bérek, hanem a gyerekellenes oktatáspolitika, a burjánzó adminisztrációs terhek miatt tüntettek.
Továbbá azzal is számot kell vetnünk, hogy az egészségügyből az elvándorlást csak részben okozza a drámai bérerózió, legalább ekkora szerepe van benne a folyamatosan romló ellátási feltételeknek, a legmagasabb szinttől a legalacsonyabbig (az MRI-től a fertőtlenítőszerig) tapasztalható értelmetlen spórolásnak és annak, hogy keresni néhány helyen talán lehet, gyógyítani viszont már nem nagyon.
