galéria megtekintése

Út a kormányzáshoz

12 komment

Marosán György

A sikerhez két – eltérő szemléletet igénylő – út vezet: a másolás vagy az eredetiség. A másolás azt jelenti: tedd azt, ami másoknál már bevált, de jobban és hatékonyabban. Az eredetiség maximáját, egy vitorlázó ismerősöm így foglalta össze: ha a versenyen hátrányba kerültél, egy dolgot nem szabad tenned, másolni az élen járókat. Ha pusztán azt teszed, amit az előtted haladók, legfeljebb hátrányos helyzetedet őrizheted meg. Ha nyerni akarsz, kockáztatnod és újítanod kell. A demokratikus ellenzék vágyott győzelmének is ez a két útja kínálkozik. A másolás logikája: a sikerhez egy karizmatikus vezető és az ő visszautasíthatatlan ajánlata kell. Ha az emberek úgy látják, hogy az ellenzék vezére hitelesebb, és ajánlata csábítóbb, mint a Fideszé, akkor hisznek neki és rá szavaznak. Akik így gondolkodnak, abból indulnak ki, hogy lehet jobban is csinálni azt, amit Orbán Viktor és a Fidesz. Ha feltűnik végre a megfelelő ellenvezér, majd csak megszerveződik hozzá a jelenlegi ellenzéki pártokon túlnyúló, azokat integrálni képes mozgalom. Az ellenzék erre a megváltóra vár. 

A másolás stratégiája kézenfekvő volt 2011-ban, logikusnak tűnt 2012-ben, elképzelhetőnek látszott 2013-ban, de kudarcot eredményezett 2014-ben. Újra feltűnt a 2014-es vereség után, reményekkel kecsegtetett 2015 elején, de már reménytelennek tetszett az év végén. Most már 2016-ot írunk, és a helyzet rosszabb, mint 2010-ben. Kudarcok sora érte mindegyik ellenzéki pártot, szétestek ígéretes mozgalmak, és mégsem hajlandó senki tanulni ebből. (Ez nem magyar betegség: meghökkentő példái­val találkozhatunk az amerikai elnökválasztási folyamatban, nem beszélve a legutóbbi szlovákiai választásról.) Célszerű lenne végre megfontolni a másik stratégiát. 

A kormányképesség azt jelenti, hogy akik le akarják váltani a kormányon levőket, nemcsak azt tudják megmondani, miért rossz, amit azok tesznek, hanem azt is, mit kell tenni, hogy jobb legyen. Képesek időben meghozni a szükséges döntéseket, megszervezni a végrehajtást, sőt megvalósítani, amit akarnak. Nem hátrál ki, hol az egyik, hol a másik párt vagy mozgalom a döntések mögül, mondván, ez nem egyezik az ő értékeivel. Amit az egyik megtesz, nem vétózza meg egy másik. A kormányképesség annak biztos tudata, hogy nem esik szét heteken-hónapokon belül a kormány. A kormányképességhez tehát mindenekelőtt kölcsönös bizalom kell. Annak bizonyossága, hogy a másik, ha érdekében állna, akkor sem használja ki a kiszolgáltatott helyzetedet, sőt kiáll melletted.

 

Képzeljük el, hogy az ellenzék vezetőivel hajtják végre az ismert menedzsmentgyakorlatot: valakit egy nagy székre kötöznek, majd hátrabillentik, s a mögötte levőnek, akiben abszolút megbízik, el kell kapnia. Példának okáért: Gyurcsány Ferencet odakötözik a székhez, mögötte ott áll, mondjuk Tóbiás József vagy Szigetvári Viktor, esetleg Schiffer András... A kormányképesség azt jelenti, hogy bármelyikük gondolkodás nélkül vállalkozna erre a feladatra, mert tökéletesen megbízik azokban, akik mögötte állhatnak.

Hogyan lehet eljutni ide? Az első lépés: az egymással kapcsolatos viselkedés szabályait rögzítő etikai kódex elfogadása. Ez néhány egyszerű elvet tartalmaz, amelyet a közös kormányzásban érdekelt pártok és mozgalmak kötelezően betartanak. Például nem nyilatkozol a másikról, mielőtt vele nem beszéltél. Nem kritizálod a másikat nyilvánosan, mielőtt egyeztettél volna vele. Ha tudomásodra jut, hogy rólad mondtak valami csúnyát, mielőtt viszonválaszolnál a sajtóban, beszélj vele, tényleg azt és úgy mondta-e? Ellenállsz a csábításnak, hogy beleüvöltsd a mikrofonba vagy a kamerába, mit tartasz a másikról. Ehhez mindössze a régi „aranyszabályt” kell betartani: ne tedd másnak azt, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.

Sajnos a bizalom csak úgy alakítható ki, ha vállalod annak kockázatát, hogy mások – kihasználva védtelenségedet – becsapnak. Csak gyengeségedet a többiek előtt feltárva erősödhet meggyőződéssé, hogy igenis, lehet bízni a másikban. Ha tehát van egy ötleted, amivel növelheted a támogatásodat – például népszavazási kezdeményezés vagy éppen annak a bojkottja –, egyeztess a többiekkel, mielőtt a nyilvánosság elé lépsz. Ha tudomásodra jut egy fontos információ, amely rád irányítja a reflektorfényt, oszd meg társaiddal, hátha közösen többet ki lehet hozni belőle. Ne sajátítsd ki a sikert, és ne kend a másikra a kudarcot.

A következő lépés a kormányképesség felé: ne arra törekedj, hogy te is nagy erőkkel kidolgozz egy „saját” kormányprogramot. Jobb, ha megkeresed a többieket azzal: van néhány értelmes szakemberem, biztos nektek is van. „Dobjuk össze” a szak­értőinket, és bízzuk rájuk, hogy kidolgozzák az egyes területek politikáját. Nem működik az, hogy majd a végén, ha netán eljön az idő, „egybegyúrják” a különféle kormányprogramokat. Az meg végképp nem megy, hogy a kormányban az egyes pártok „hitbizományba” kapják a különböző területeteket: tiéd, mondjuk, az oktatás, abba nem szólok bele, ott azt teszel, amit jónak látsz, de az egészségügy az enyém, ott meg én csinálok azt, amit akarok. Az együttkormányzás akkor működik, ha a pártok és mozgalmak mögött álló szakértői bázis együtt dolgozza ki a kormányprogramot és ezzel a koncepciók szintjén is összehangolódik a majdani kormánytöbbség.

Eisenhowernek tulajdonítják a mondást: a terv semmi, a tervezés minden. Eszerint egy nagy vállalkozás sikere nem a kidolgozott tervdokumentum részletezettségén, inkább egymás meghallgatásán, az ellenkező vélemények megfontolásán és a közös meggyőződés kiformálásán nyugszik. Ez az útja a kormányképesség megteremtésének is. Ne várd hát a megváltót, ne reménykedj egy csodá­ban. Próbálj társként tekinteni azokra, akikkel – ha akarod, ha nem – együtt kell kormányoznod. Ne a saját tábort, hanem a kölcsönös bizalmat próbáld építeni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.