Laci bácsi hetvenhat éves nyugdíjas kémiatanár, elegáns, ősz úr, aki estéit azzal tölti, hogy bánatában rettenetesen berúg. Bánata magán- és közéleti forrásokból egyaránt táplálkozik, először is felnőttkorukra megutálta a saját gyerekeit, de ezt a sokéves témát már unja. Gyerekeit nem most utálta meg, hanem évekkel ezelőtt, amikor rájött, hogy anyagiasak, mint a többi. Most inkább az dühíti, hogy a hivatalok nem veszik komolyan őt, pedig számos találmányt eszelt ki a közjó érdekében. Újabban kezdi belátni, hogy a közjóból ebben az országban nem lesz semmi. Titokzatos hatalmak nem akarják.
Találmányai a közlekedéstudomány témakörében születtek, mert Laci bácsi elmélete szerint a közlekedés az a földi szféra, amelynek révén az ember a fajtársaival a legtöbb alkalommal kerül fizikai interakcióba.
Egyik találmánya megszüntetné a városi gyorshajtást. Elképzelése szerint minden autóba kötelező volna rádióvevőt szerelni, amely az utak mentén elhelyezett rádióadókból kapná a lassításra utasítást adó jelet. Amint egy autó a sebességkorlátozást szabályozó adó körzetébe ér, a beszerelt rádióvevő továbbítja a tiltó jelet a motornak, amely automatikusan visszavenné a gázt. Az önkormányzat azt válaszolta, hogy ez nem rájuk tartozik.
