Hej, ha Mongólia vagy Kazahsztán lenne a szomszédunk! Netán Indonézia! Velük nincs vitája a magyar kormánynak, ott bezzeg tárt karokkal és saját mosolygós fotóival várják a szeretett budapesti vendéget! Egy rossz szó nem sok, annyi nem hangzik el se az elveiről, se a gyakorlatáról.
Ez a fránya földrajz azonban jól kitolt Orbán Viktorral és Szijjártó Péterrel. A közelebb lévők közül tegnap például Görögország európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettese nevezte ellenséges lépésnek, hogy magyar katonák és rendőrök jelentek meg hazája macedóniai határán. A lapunknak adott interjúban Nikosz Kszidakisz felpanaszolta, hogy Budapest még egy árva takarót nem küldött a hozzájuk érkezett menekülteknek, ám nem fukarkodik a negatív jelzőkkel, amikor Athén politikáját kell minősíteni.
Amikor az észt kell osztani, a magyar kormány valóban a végtelenségig bőkezű. Rögtön megváltozik a helyzet, amikor valamit tényleg adni kellene, vagy netán legalább figyelembe venni mások érdekét. Az ország déli határainak elkerítésével Orbán szó nélkül áttolta a menekültválságot a balkáni szomszédokra. Azt is közölte, hogy ez az egész a németek problémája. Mintha két Európa lenne. Egy, amelyik felé a markunkat nyújtogatjuk, amelyik nélkül egy falusi buszmegállót nem tudnánk építeni, meg a másik, az ellenségünk, amelyiktől minden lehetséges eszközzel meg kell védeni magunkat, mert ha ránk kényszeríti akaratát, az a magyarság végét jelentené.
