Korrupció, hűtlen kezelés, pénzmosás – ma már leginkább e szavak sorjáznak az egyszeri olvasóban a Matolcsy György vezette MNB, a jegybank alapítványai, Matolcsy György unokatestvére, Szemerey Tamás, valamint a Vs.hu egyre mocskosabbnak tűnő viszonyrendszerében. Csak úgy repkedtek a százmillióink-tízmilliárdjaink mindenféle jogcímeken a Matolcsy fémjelezte köztrezorokból az uncsitesó fémjelezte magántrezorokba.
Ha a rothadó nyugat Soros-bérenceinek kell ehhez valami blőd pályázatosdi meg függetlenkedősdi, hát megkapják, és akkor éles versenyben nyer az unokatesó, amúgy meg csak úgy bizalmi alapon, legyen szó pénzelhelyezésről, értékpapírügyletekről, történelmi jelentőségű és alaposságú elemzésről vagy szaktanácsadásról.
Semmi kétségünk afelől, hogy akik ezt a felállást anno valamely Fidesz-közeli agyközpontban kiötölték, ma is büszkén tekintenek alkotásukra, mondván, a reform működik, megáll a lábán, ütésálló, legfeljebb úgy tíz év múlva lesz valamilyen halk brüsszeli válasz, de semmi komoly, és akkor pedig már miért ne csináljuk.
